Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
ÁCS Piroska: „Átváltozások" - Stobwasser-szelencék dekorációinak művészeti párhuzamai
A drámai mozzanat a miniatűrön mégis idealizált formában tűnik elénk. Az oktalan halál s a végtelen fájdalom emberi léptékű jelenléte ellenére a szereplők testtartása éteri. Ezzel a fennköltséggel ezt a jelenetet Jan Van den Hoecke (1611-1651) flamand festő mutatta be 1635-37 között készült festményén 20 (4. kép). [A korábban Cornelis Schutnak 21 tulajdonított mű erős párhuzamot mutat Anthonis Van Dyck 1634-es Krisztus siratása képével 22 (5. kép).] Hoeckerre a megoldásnál valószínűleg egyaránt hatott az antik művészet és az itáliai festészet 23 . A dobozon levő képecske kompozíciójának forrása tehát valahol itt rejlik - részleteiben azonban természetesen a kor romantikus ízléséhez igazodik. Egy további szelencén található szöveg megnevezi a témát, s azt Rubens nevéhez kapcsolja: „Les anciens (pères) de l'église / d'après Rubens" (Az ősegyház papjai / Rubens után) 24 (6. kép). Max Rooses nagyszabású - a teljes Rubens életművet feldolgozó - munkájában valóban szerepel egy metszet „Les Quatre Pères de L'Église Latine" (A négy latin egyházatya) címen 25 (7. kép). Ezt ifjabb Cornelis Van Dalén készítette Rubens műve alapján 26 . A mintául szolgáló festmény azonban lappang vagy az idők során elpusztult 27 . Az előttünk lévő kompozíció egyszerű. Háromnegyedes alakokat mutat: balról jobbra haladva a mitrás, pásztorbotos Szt. Ambrust láthatjuk. Mellette a pápai tiarát viselő Szt Gergely, majd bíborosi öltözetben Szt. Jeromos. Kissé mögöttük, püspöki ornátusban pedig Szt. Ágoston áll. Komoly tekintetüket valamennyien a Szt. Jeromos kezében lévő nyitott könyvre függesztik. Ez feltehetőleg a híres Vulgata, melynek létrejötte éppen az ő nevéhez fűződött 28 . Valamennyi szent öltözete puritán, csak jelzésszerűen utal egyházi méltóságukra. (Ennek az eredeti olajfestmény vázlatszerűsége lehet a magyarázata 29 .) Valószínűleg éppen ez a puritánság hatott azonban Jacob Jordaens „Négy evangélista" című művére. Mivel ez utóbbi 1619 és 1627 között keletkezett, Rubens kompozícióját korábbra datálhatjuk. Szelencénk élesszemű miniatűrfestője mindenesetre bizonyosan a Van Dalenféle metszetet követte. Az utolsó doboz felirata szintén megadja a címet és a művészt is: „Le trompette L'a prés (d'après) Vernét (A trombitás, Vernét után) 30 (8. kép). A meglehetősen szokatlan megoldású csatakép az első huszárregiment halott kürtösét ábrázolja, az őt szinte ember módra gyászoló lovával. Az állat tekintetében iszonyat és mélységes fájdalom tükröződik. Az előtérben kimerevedik a pillanat, míg a jobb sarokban, a kunyhó mögött tovább dúl az ütközet. Bár a francia Vernét művészdinasztia tagjai közül Charles (1758-1836) és fia, Horace is készített csatajeleneteket, itt a mintát az utóbbi festménye szolgáltatta (9. kép). Emlie-Jean-Horace Vernét (1789-1863) a romantikus felfogású 19. századi csataképfestészet egyik legjelentősebb képviselője volt 31 . Ez a korai munkája 1819-ben készült, szignált alkotás 32 . Azonos méretű, egyidőben készült párdarabjával (Az ezred sebesült kutyája) oly népszerűségnek örvendtek, hogy a róluk készült metszetek ott voltak minden bolt ablakában. Ábrázolásukban ötvözik a harci cselekményt s a lélektani elemet: találóan utalnak a sors kiszámíthatatlanságára, az elmúlásra. Kompozíciónk - színeit is megtartva érintetlenül, éppen csak a kerek formához igazodó óhatatlan levágásokkal került át a szelencefedélre. Az „átváltozások" sora tehát bőséges. Esetünkben fellelhető színekkel gazdagított metszet előkép, meg vallásos képi toposznak a későbbi kor ízléséhez igazodó világi változata; erőteljes művészegyéniség elveszett munkájának metszeten keresztül történő továbbélése, meg hatásos festői elrendezésnek méret adta kötöttségekhez való igazítása. A közös vonás azonban mindannyinál az, hogy büszkén hirdeti a Stobwasser nevet.
