Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
TOMPOS Lilla: Legenda és valóság; Esterházy László „páncélinge"
TOMPOS LILLA LEGENDA ES VALÓSÁG; ESTERHÁZY LÁSZLÓ „PÁNCÉLINGE" 1652. augusztus 26. délutánján zajlott a szomorú végű csata Vezekénynél. Négy ifjú Esterházy, Miklós nádor másodszülött fia, Pápa kapitánya László, és unokatestvérei: Ferenc, Gyarmat főkapitánya, Tamás lévai vicekapitány és közülük a legifjabb, Gáspár lelte ott halálát. Három hónappal később, november 26-án Nagyszombatban Thurzó György nádor nagyszabású ceremoniális rendje szerint zajlott a temetés. A Semptéről induló menetben a négy ifjú alteregóját tizenkét lovassereg kísérte, vitték a hősök fegyverzetét, vezették gyászleples felszerszámozott lovaikat. Az ifjak hősiességét jelképező vér színű vörös posztóval borították be a koporsókat, a szekereket, és vörös zászlók lobogtak a kíséretben. Őket követte a gyászolók menete, összesen mintegy ötezer ember 1 . A fegyverekkel és az elhunytakat szimbolizáló halotti címerekkel díszített, csavart oszlopokon álló Castrum doloris alatt ravatalozták fel mindnyájukat. A ceremóniát és az ideiglenes épületet megörökítették, Hans Rudolf Miller rajza után Mauritz Lang metszette rézbe. Az elhunytakról a család életnagyságú portrékkal emlékezett meg, ősgalériájában Fraknó várában ma is látható. Az eseményt és szereplőit egyetlen képzőművészeti alkotásba sűrítették a nagyszombati diák Benyovszky Mihály tézislapján. Az ugyancsak ezen az egyetemen tanuló Esterházy Pálnak ajánlotta azt, és az 1654. évi vizsgájához adatta ki, melyet ismeretlen előkép után egy augsburgi művész, Melchior Küssell metszett rézbe 2 . Fraknó várának dísztermébe a 18. század elején megfesttették a török ellenes harcok közül az érsekújvárit, a lakompakit és a vezekényit egyaránt. Az ifjú Esterházy Pál, - aki 18 évesen bátyja halálával a család fejévé vált - féleségével, Esterházy Orsolyával együtt László emlékére egy ezüst dísztálat és kannát készíttetett. A kanna a hős lovasszobrát formázza, míg a tál, - mely ma az Iparművészeti Múzeum tulajdona - a csata tragikus eseményét, a lóról lebukó vitéz halálát láttatja. A puttók tartotta kartus feliratából leolvasható az évszám, 1654 és a megrendelők monogramja C.(omes) P.(aulus) E.(sterhazy)-C.(omitissa) V.(rsula) Easterhazy). A mesterjegy alapján az ötvösművet két neves augsburgi mester, Philipp Jakob Drentwett és Abraham Drentwett munkájának tartják. A képzőművészeti alkotások mellett több irodalmi művel is emlékeztek a hősökre. Tette ezt Zrínyi Miklós hadvezér és költő, kit baráti szálak fűztek Esterházy Lászlóhoz, majd több mint száz évvel később, 1797-ben Berzsenyi Dániel is. Eszterházy Miklós herceghez írott buzdító hangú versében a négy ifjú halálát példaként állította kortársai elé 3 . A művészettörténet irodalma részletesen tárgyalja a csata képzőművészeti és irodalmi vonatkozásait egyaránt, éppen ezért csupán két olyan irodalmi alkotást említünk a következőkben, melyek a tanulmányokból idáig kimaradtak. A kuruckori népköltészet közel egykorú históriása a pozdorjává tört török hadat, a pogányok feletti diadalt és a négy Esterházy hős halálát énekli meg versbe szedve, szlovák nyelven 4 .
