Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

ÁCS Piroska: Aranyszelence IV. György angol király udvarából

JEGYZETEK 1. E diplomáciai aklus Franciaországban jól dokumentált. 1668 és 1786 között a hivatalos ajándékok jegyzékeit, a ,

.Registres des Présents du Roi"-t a párizsi külügyminisztériumban őrizték. Ezek szerint XIV. Lajos 1668-1703 között tizenegy szelencét, XV. Lajos 17191768 között egy tucatot, míg XVI. Lajos 1778-1785 közölt csupán kilencet adományozott. 2. Hosszúsága 9,2 cm, szélessége 7 cm, magassága 3,7 cm; leltárszáma E 65.85.1-2. 3. A hat jegy a következő: 1. /mesterjegy; 2-3/ 1828-as fémfinomsági jegyek, 22 karátos aranyra; 4. / dátum) évjelző betű: London 1828-1829; 5./ a nemesfém után fizetendő illelékjegy, ún. „duty mark": 18281830; 6./ a Worshipful Company of Goldsmiths jegye. 4. ..His Majesty./ Georg IV./ After a picture pa-/ inted by Sir Thomas/Lawrence P. R. A. for/ Rundell. Bridge, and Rundel, May 1828/London June 1829./ Painted by Henry Bonc R. A. Enamel-painter to His/ Majesty & to the Late/Duke of York... (olvashatatlan). 5. III. György és Sophia Charlotte of Mecklenburg-Strelitz legidősebb gyermeke. 1811. febr. 5-től beteg apja helyett - régens herceg, annak halála után 1820. jan. 29-től a szigetország uralkodója. 6. Wallace Collection, London. 270x179 cm, Inv. Nr. P 559. 7. E dinasztikus jellegű rendjelet - a pápa különleges engedélyével - 1815 júliusában (a Napóleon elleni 7. koalíció tagországának uralkodójaként, s így Ausztria szövetségeseként a Waterlooi csata után) nyerte el IV. György. E minőségében ő volt az egyetlen, hiszen az Aranygyapjú történetében az osztrák (Habsburg) ág, szemben a spanyol (Bourbon) ággal, szigorúan csak több generációs katolikus nemeseknek adományozta a megbecsülésnek ezt a jelvényét. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy II. Rákóczi Ferenc - XIV. Lajos kezdeményezésére - 1708-ban a spanyol uralkodótól kapott Aranygyapjas Rendet. (Bővebben lásd Makai-Héri: Kitüntetések, Bp., 1990. 20.p.) 8. Az angol Térdszalagrendct, mely uralkodói lovagrend, III. Edward alapította 1348-ban. A rend mindenkori nagymestere az angol királyi ill. örökösei tagságának száma - az uralkodón kívül nem lehet több huszonötnél. 9. A „modellként" szolgáló, Boulle-technikával készült asztalt - párjával együtt - Thomas Parkertől vásárolta a régens herceg, még 1814. április 5-én 315 fontért. Az ébenfával borított tölgyfa munkák díszes premiere- és contre-partie marketériája sárgaréz és teknőhéj variációján alapult. (Parker manufaktúrája egyébként a XIX. század elején erre a technikára specializálódott. Részben XVII. század végi francia darabok másolatait készítették, részben az angol „Regency" bútorokon alkalmazták ezt a díszítésmódot francia minta alapján.) 10. A bútorok a Carlton Houseból 1827-ben a windsori kastély karmazsinvörös társalgójába kerültek. (Bővebben lásd Carlton House: The Past Glorie of Georg IV 's Place. Kiállítási kat. London. 1991. 108-109. p". Nr. 62.). 11. E levél 1822. július l-jén kelt (említi D. E. Williams: Life and Correspondence of Sir Thomas Lawrence, 1831 II. k. 319. p.). Az uralkodó pedig augusztus 22-én ért Skóciába. Útja, koronázását követően - 182l-es írországi és hannoveri látogatása után - a dominiumaiban tett körutazásának utolsó állomása volt. 12. A 289,6x200,7 cm-es, vászonra festett olajkép a St. James's Palace tróntermébe került. Sir Thomas Lawrencet egyébként 1792-ben III. György nevezte ki első udvari festővé. E pozíciójában Sir Joshua Rcynoldsot követte. A régens hercegtől egészen 1814-ig nem kapott közvetlen megbízást, ekkor kezdte festeni a Napóleon felett győzedelmeskedő államfők és hadvezéreik portrésorozatát. Még ugyanebben az évben készítette az első arcképet a régensről Lord Charles Stewart (később Londonderry 3. őrgrófja) számára. 1818ban az uralkodót a Térdszalagrend díszruhájában festette le (Dublin, Ir Nemzeti Galéria) - ez a festmény vált minden, IV. Györgyről mint régensről és királyról készült hivatalos portré alapjává. Lawrence 1820-ban Benjamin West utódaként a Királyi Képzőművészeti Akadémia elnöke lett. Energikus ecsetkezelésc, bársonyos színei, eleven karakterei, híres - gyakran színpadias - beállításai az angol romantikus portréfestészcl páratlan képviselőjévé emelték. Senki sem tudta nála jobban megörökíteni az uralkodó nyughatatlan jellemét, korának szertelenségét. 13. Az adatot közli Stephen-Lee: The Dictionary of National Biography, Oxford 1921-22/VII. kötet 1081. P14. Pályafutását Plymouth-ban, majd Bristolban kezdte mint porcelánfestő. 1778-ban került Londonba, ahol népes családját akvarell miniatűrök és óratokok zománcdíszének készítésével tartotta el. Fokozatosan szerzett nevet, mint tervező és zománcfestő. Első zománcminiatűrje 1781-ben született. Ettől kezdve erre specializálódott. 1809-ben III. György udvari zománcfestővé léptette elő, mely titulusát IV. György és IV. Vilmos idején is megőrizte. Elismert nagyságok mint Barocci, Claude Lorrain, Van Dyck. Rubens, Tiziano, Velazquez; és korának jónevű portretistái (Gainsborough, Hoppner, Opie. Reynolds) nyomán születtek apró másolatai. 1811-től tagja volt a Királyi Képzőművészeti Akadémiának is. 15. Az európai iparművészet remekei. Kat. Bp.. 1972. Nr. 319. 16 91,5x76,2 cm. London, Clarence House 17. C. Turner, 1824 (félalakos); Saunders és Ottley, 1828 (félalakos); W. Finden. 1829; E. Seriven, 1831 (félalakos); P. Thomas, 1841. 18. A. Macco, 1826-27 (félalakos - 51x40 cm) Bamberg, Kastély; W. Essex (1762-1830) zománcmini-