Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
ÁCS Piroska: Aranyszelence IV. György angol király udvarából
lanó, világoskék mellény meg fehér ing; fekete nyaksál valamint feszes térdnadrág, harisnya, és szalagos lakkcipő. A fejedelem nyakában széles vörös szalagon az osztrák Aranygyapjas rendjel függ. 7 Mellét a Térdszalagrend jelvénye, jobb lábát pedig annak harisnyakötője díszíti. 8 Mindkét kezének negyedik és ötödik ujján aranygyűrű ékeskedik. A pamlagon hanyagul odavetett iratok, cilinder, benne egy pár kesztyű. A kép jobb sarkában kerek asztalka 9 , tetején tintatartóval. A barátságos, polgári intérieur az uralkodó londoni rezidenciájának, hajdanán a Waterloo téren álló Carlton House földszinti Arany fogadószobájának részletét idézi elénk. 10 Lawrence, nővéréhez írt levelében a képről szólva megemlítette, hogy a király közelgő skóciai útja miatt, igyekszik mihamarabb befejezni a portrét", melyet hasonlóság szempontjából talán legsikeresebb munkájának tart. S egyben a legérdekesebbnek, fesztelen jellege miatt. (Ne feledjük: a festő alig egy évvel korábban, 1821 végén készítette azt a portrét, mely teátrális pózban, teljes koronázási díszöltözetben, összes rendjelével, s a birodalmi koronával ábrázolta a monarchát. 12 (5. kép) A szertartás egyébként a nagyközönség teljes kizárásával, hatalmas pompával zajlott le, mérhetetlen költségeket emésztve fel. Egyedül a király ruházata 24 000 font volt, a korona pedig újabb 54 000. 13 Mi került mindebből a zománcképecskére? A 6,8x4,8 cm-es négyszögletes aranylemezen az uralkodó büsztje látható. (6. kép) A mester, Henry Bone (1755- 1834) 14 a fejet és a mellkast hangsúlyozta. Az eredeti beállításra csupán az alak bal felső karjának tartása, s alatta a kárpit rózsaszín foltja utal. A király öltözete változatlan. A festő azonban jótékonyan megfiatalította őt. Míg Lawrence reálisan, a valóságnak megfelelően mutatta be az éppen 60 éves, barna parókás, hízásra hajlamos, megereszkedett arcbőrén a kicsapongó életmód nyomait őrző IV. Györgyöt, addig itt egy „kerek arcú ifjú" 15 tűnik elénk, göndör fürtökkel, csillogó kék szemekkel. Tudjuk, hogy Bone zománcportréi többségét - szemben akvarelljei vei - nem élő minta után, hanem festmények másolásával készítette. Jelen esetben nem igazodott sem az előképhez, sem a valósághoz, hiszen a már említett beégetett felirat szerint, ez a munka hat évvel későbbi, 1828-ból való. Itt a művész idealizált. Összehasonlításképpen érdemes egy pillantást vetnünk arra a krétarajzra is, melyet Lawrence tanulmányként vetett papírra művéhez. 16 (7. kép) Ennek könnyed oldottsága - a vázlatoktól elvárt frissessége! - fiatalabb arcot mutat, mint amilyen a végleges munkán megjelenik, de idősebbet, mint amely Bone portréján látható. A portré (II.) - változatok Lawrence képe alapján természetesen számos egyéb mű is született. Metszetek 17 , másolatok 18 , verziók 19 . A másolatok közül néhány szintén szelencefedélre került. így a Sámuel Raven (1775-1847) készítette mell kép egy kerek papírmasé dobozka tetejére 20 , egy másik pedig a Stobwasser manufaktúra lakkszelencéjére 21 . Maga Bone, szintén megfestette zománcminiatűrjének párdarabját ez egy teknőchéjból való burnóttartó dísze lett 22 . A doboz (I.) - az ötvösmunka, az ötvösmester Vizsgáljuk most a miniatűr foglalatául szolgáló dobozt. A meglehetősen súlyos (390 gros) 22 karátos aranyszelence kiváló ötvösmunka. Öntött; szemcsésen mattírozott alapon véset, cizellált díszítéssel. Mind megformálása, mind ornamentikájának kivitelezése magabiztos kézre vall. Az IN monogramos mesterjegy és analóg darabok alapján készítőjét John Normámmal azonosíthatjuk. Bár több szelence is fennmaradt tőle 23 , a rá vonatkozó adatok meglehetősen hiányosak. Neve 1793. október 10-étől található meg a londoni aranyművesek jegyzékében (műhelye a St. Martin's Street 12-ben volt, Leicester Fields). 1796. május 9-én a Sohoba költözött (Frith
