Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

RENNER Zsuzsanna: A Pála-korszak szobrászatának emlékei a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum indiai gyűjteményében

korai és a késői alkotások elkülönítésében a sztélé formája is támpontul szolgál, mert míg a korai Pála-korszakban a lekerekített, addig a késői Pála-korszakban a csúcsos tetejű sztélé jellemző. Általában lehetséges tehát a proveniencia ismerete nélkül és felirat híján is térben a bihari, illetve bengáli szobrok megkülönböztetése, időben pedig a korai vagy késői Pála-korszakhoz való tartozás megállapítása. Ismeretlen eredetű szobrok esetében is sokszor jó eséllyel kísérelhető meg a származási hely ennél pontosabban behatárolása is, mivel a Pála-korszakból viszonylag nagy mennyiségben maradtak fenn olyan szobrok, amelyeknek a provenienciája ismert, vagy feliratot viselnek; az e szobrokkal való összehasonlítás szolgálhat a közelebbi meghatározás alapjául. Annál is inkább, mivel, mint ismeretes, a Pála-művészeten belül jó néhány, rendszerint zarándokhelyekhez, kolostori központokhoz kapcsolódó művészeti iskola létezett, amelyek közül a jelentősebbek markáns helyi stílust alakítottak ki, miközben a kisebb központok stílusa a főbb műhelyekét követte. A biztos eredetű szobrokkal való összevetésen alapuló eredetmeghatározás persze sohasem csalhatatlan az egyes műhelyek között fennállt olykor igen szoros kapcsolatok, az alkotók és alkotások mozgása miatt. Hasonló a helyzet a pontosabb kormeghatározás esetében is, ahol bizonyos stílusjegyek megléte vagy éppen hiánya a szobor keletkezési idejének szűkebb intervallumra való leszűkítésében fogódzóul szolgálhat, de abszolút kormeghatározásnak nem lehet kiindulópontja. Mindamellett az egyik döntő tényező mégis a szóban forgó szobor állapota, hiszen minél töredékesebb, sérültebb egy szobor, annál kisebb az esély a kor és az eredet behatárolására - ez, mint látni fogjuk, sajnálatosan igaz gyűjteményünk több tárgya esetében. Ezekben az esetekben nem is törekedhetünk sokkal többre, mint hogy a tárgyakkal kapcsolatos problémákat felvessük. Múzeumunk gyűjteményében hét darab Pála-kori alkotás található: két fogadalmi sztupa, egy sztélé, egy domborműves kőlap, amely feltehetőleg egy kisebb sztupa része volt, és három szobortöredék. A sztélé és a töredékek a neves magyar származású műgyűjtő és műkereskedő, Schwaiger Imre (1864-1940) adományaképpen kerültek a gyűjteménybe 1950-ben, a fogadalmi sztúpákat pedig a Szépművészeti Múzeum adta át múzeumunknak 1954-ben. Feliratot egyik tárgy sem visel, s a proveniencia megjelölése nélkül kerültek a gyűjteménybe.

2 Sztélénk ( 1. kép) a hindu vallás és mitológia Napistenét, Szúrját ábrázolja. Az istenség - az őrá tipikusan jellemző módon - álló, egyenes tartásban, frontális ábrázolásban jelenik meg. Uralkodói öltözéket, koronát és ékszereket visel, kezeiben a napkorongot jelképező kinyílt lótuszokat tartja. Oldalán hosszú, szkítha módra felkötött kardot visel, lábán pedig, mint rendesen, csizmát; ez a két ikonográfiái sajátosság utal az istenség Indián kívüli - valószínűleg iráni - eredetére.

3 Két oldalán férfi kísérői, Danda és Pingala láthatók: balján Danda (,,Bot"), aki a kezében tartott husángról ismerhető fel jobbján pedig a szakállas, pocakos Pingala, Szúrja írnoka, akinek attribútumai a toll és a tintatartó. Szúrja lábainál a Nap égi szekerének kocsi hajtója, Aruna kuporog felhúzott lábakkal. A róla szóló mítosz szerint idő előtt, lábak nélkül született, ezért a Pála-kor kivételével lábatlanul ábrázolják. Szintén az istenség lábai előtt, Aruna mögött a Napisten egyik felesége, Usasz (,,Hajnal") áll, aki a Nap előtt járva jelzi annak érkeztét. A Danda és Pingala lábainál látható repülő női íjászok - Usá és Praljusá, a Szürkület istennői - arra hivatottak, hogy nyilaikkal a sötétség démonait megöljék. Az ikonográfiái sajátosságok tehát pontosan jelzik az istenalakok által megszemélyesített természeti jelenségek valóságos sorrendjét: legelőbb a Szürkület istennői jelennek meg, őket követi Usasz, a Hajnal, majd végül Szúrja, a Nap érkezik hét ló húzta égi szekerén. A Szúrja két oldalán, Danda, illetve Pingala társaságában ábrázolt nőalakok szintén a Napisten feleségei, őket azonban nem lehet egyértelműen azonosítani, részint mivel a Napisten feleségeinek számát, nevét illetően a szövegek eltérnek (lehetnek Szam-