Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

FAJCSÁK Györgyi: Luo-han-festmények a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményéből

nás szilkéjét lehullató luo-han alakjáig -, majd több ágra szakadva futnak össze az utolsó tanítvány álló alakjában, hogy tőle távolodva a tekeredő sárkány ábrázolásában egy égbolt­tal egybemosódó hegyvonulatra emlékeztetve semmisüljenek meg valahol a vizek és a go­molygó felhők sűrűjében. A XVII-XVIII. század kínai festői szíve­sen nyúltak vissza a Song- és a Yuan-kor tájképfestészetéhez. Alapvető ösztönzést me­rítettek Dong Qi-chang (1555-1636) teoreti­kus munkásságából, de ez a vonzódás magya­rázható azzal is, hogy a tájképfestészet meg­különböztetett szerepet töltött be a X. század­tól a kínai piktúrában. A Ding Yun-peng-nek tulajdonított luo­han-tekercs minden jelenetének, alakjának, elemének párhuzama - ahogy utaltunk rá ­megtalálható a korabeli luo-han-festménye­ken. A tizenhat, tizennyolc vagy ötszáz luo­han alakot felvonultató horizontális tekercs­képek hasonló részekből építkeztek. Érdemes összevetnünk tekercsképünket néhány Ming­kori tizenhat, illetve tizennyolc alakos luo­han-festménnyel. Wang Wen (1497-1576) tizennyolc luo­hant ábrázoló horizontális tekercsképén 10 öt csoportban, a hullámok hátán helyezte el alak­jait. A figurák mozdulatai és gesztusai fogják össze az egyes csoportokat, és folyamatossá­got biztosítanak a tekercs kisebb jelenetei között. Wang Wen luo-han-alakjai kínai írás­tudókra emlékeztetnek; technikája (gong-bi) - az apró, finom ecsetvonások és a tusárnya­latok játéka - is az írástudó festészet hagyo­mányait követi. Wu Bin (műk.: 1591-1626) egy 1590-ben festett, tizenhat luo-hant ábrázoló tekercse" viszont éppen a luo-han alakok másságát, a földi világtól való távolságát emeli ki bizarr torzításaival: groteszk pózok, különc arcki­fejezések és világító színek jellemzik a ké­pet. Üres háttér előtt helyezte el - gyakran a színház világából kölcsönkért - alakjait, vál­tozatos testhelyzetekben. Az arcok furcsán lapítottak, megnyúltak. Erős konrúrvonalak­kal festette meg alakjait, kiemelve a mozgal­masságot érzékeltető gazdag ruharedőzést. Bátran nyúlt vissza Guan-xiu luo-han figu­ráihoz, de jellegzetes technikájával, a szünte­lenül ismétlődő párhuzamos ecsetvonások al­kalmazásával és az élénk, fényes színek hasz­nálatával létrehozta saját képi világát. Ding Yun-peng tekercsképeinek alakjai 12 az írástudó festészet hagyományait ötvözik a Guan-xiu stílusát követő figurális festészet tradícióival. Finoman keverednek e két stílus elemei az alakok megformálásában, a színek alkalmazásában és az ecsetkezelés techniká­jában." 3 A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum tekrecsképének luo-han-ábrázolá­sai a ming-kori írástudó festészet stílusát tük­rözik,' 4 a megnyújtott fejformák és a groteszk mozdulatok emelik ki másságukat. Finom, aprólékos ecsetvonások, pontosan kidolgo­zott részletek és gondos tushasználat jellemzi a képet. A tekercskép festőjére egyetlen felirat, illetve a felirat alatt elhelyezett két pecsét utal. Ding Yun-peng (1547—c.1621) neve ol­vasható mindhárom helyen, aki a Ming-kor végének jelentős figurális festője volt. A fel­irat első két írásjegye (di-zi) alapján ugyan feltételezhető volt, hogy fiatalkori műről van szó, de ennek semmilyen további megerősí­tését nem találjuk a tekercsen. Az általam ismert Ding Yun-peng képekkel való összeve­tés alapján egy Ding Yun-peng tanítvány vagy követő munkájának tartom a képet, aki jól ismerte Ding Yun-peng tekercsképeit, ame­lyeknek a képen számos vonatkozásban - pl. a kompozíció, az alakok és az attribútumok elhelyezése, a gazdag ruharedőzés tekinteté­ben - felfedezhető közvetlen hatása. Ugyan­akkor az arcvonások, a ruhák díszítése (me­daillonok, szegélydíszek'" 1 ), és az állatfigurák a XVII-XVIII. század fordulójának festészeti stílusát elevenítik meg. Ding Yun-peng képei­nek fontos jellemzője a színek alkalmazása, esetleg a színes selyemre festés. Ezen a teker­csen monokróm tussal és finom, aprólékos ecsettechnikával dolgozott a festő. Nem va­lószínű, hogy színezni akarta képét, noha a feliratok hiánya a befejezetlenség érzését su­gallhatja. Ding Yun-peng festészetének mai

Next

/
Thumbnails
Contents