Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
SIPOS Enikő: Arányok és mértékek. A magyar koronázási palást struktúrája
osztják. A sávok felületére próféták, apostolok, szentek hierarchikus rendben elhelyezett, lefelé kisebbedő méretű' figuráit hímezték. A körök és négyzetek összefüggése tehát síkban és térben egyaránt érvényesül. A szabásnál egy nagyjából 126 cm széles és 150-160 cm hosszú anyagból indultak ki. Két szélét megtoldották, hogy a félkör átmérője meglegyen. A nagy anyagszélesség kihasználása lehetővé tette, hogy a szabásnál csak két viszonylag rövid varrásra volt szükség a félkör kialakításához. A koraközépkori kazulák nagyrészét így szabták. A koronázási palást szabása is követi a harangkazulák szokásos szabásmódját. A toldás a két szélen jól látszik. A nehéz selyemből készült harangkazulákat általában nem bélelték. Csak a díszítő paszományok hátoldalára varrtak értékes selyemdarabokat bélés gyanánt. Ezt a kazulák hátoldalán megmaradt selyemdarabok és öltésnyomok bizonyítják. 9 A paláston ennek nyomait nem tudtuk felfedezni mivel az alját körben levágták. De feltehetően ebből az aljáról levágott szegélyből készült a palást keresztpántja valamint az a két nagyobb hímzéstöredék melyeket valamikor foltként varrtak fel. Bár a másodlagosan felhasznált hímzéstöredékek a palásttal egykorúak, anyaguk, hímzéstechnikájuk azonos a palástéval, alapszövetük azonban más. Nem a rozettamintás bizánci selyem, hanem egy sötétvörös samit. Mivel az egykorú harangkazulák alját minden esetben egy egyenes szálirányban szabott szegéllyel zárták le feltételezhető, hogy itt is erről van szó. Ezt a feltételezést látszik bizonyítani az is, hogy a szerkesztésnél az aljából levágott részre egy kb. 7 cm széles sáv adódik. A három töredék szélessége pedig szintén kb. 7 cm. Elméletünk igazolására a szerkesztést elkészítettük egy milliméteres beosztású papíron, ahol a méretek arányos kicsinyítésben közvetlenül leolvashatók. Ezután lemértük a mandorlák, keretsávok, medaillonok hosszát, szélességét magasságát. A kapott méreteket összehasonlítva az eredmény azt mutatta, hogy a szerkesztett rajz és az eredeti tárgy méretadatai (+-) 0,5-1 cm differenciával azonosak, (lásd az I. Excursust) A különbség részben abból adódik, hogy textilről lévén szó, számolnunk kell az anyag nyúlásával és a többszöri javítások okozta deformálódásokkal. De nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy itt nem egy mérnöki pontosságú geometriai tervezésről, csupán egy körzővel és vonalzóval készített viszonylag egyszerű gyakorlati módszer alkalmazásáról van szó. Végül a kör és négyzet összefüggésére épülő szerkesztés jeles bizonyítéka az a 10. sz. második feléből származó carmen figuratum (O.SZ.K, Cod.Lat.7.), melyre Kovács Éva hívta fel figyelmemet. Bár struktúrája lényegesen egyszerűbb a palásténál, de a szerkesztés elve azonos. Megrajzolják a kört és behúzzák a vízszintes és függőleges átmérőket. Az átmérők felezőpontjaira merőlegest állítva kapunk egy négyzetet. A négyzet oldalainak felezőpontjait összekötve kapjuk a kisebb, a másikhoz képest 45-al elforgatott négyzetet. A nagy négyzet átlóit a kör kerületéig meghosszabbítva megkapjuk azokat a pontokat melyekből a kör kerületén lévő félkörök középpontjai jelölhetők ki. A félkörök sugara a kisebb négyzet oldalának a fele hosszúságával egyenlő. (8. kép) A 9. képen a jelenlegi állapot és a szerkesztett palást-forma egybevetését végeztük el. Ennek alapján pontos információkat kapunk a hiányokról, deformálódott részekről és az István kori művesek egyfajta technológiai eljárásáról.
