Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
DÉTSHY Mihály: Sárospatak várának "aranyos kárpitjai"
György 1646. augusztus 23-án jelentette Pozsonyból Lorántffy Zsuzsannának: "Kárpitokra még sem akadhattam ollyakra, kiken históriás figurák volnának, hanem csiak ollyakra, a' minemőkrül minap irtam volt Nagságodnak, azok sem eggyeznek penigh az velem hozót mértékkel, hanem ha bé haytana ember a szélét, a' holot a' fal keskenjebb." 6 Október 2-án újból ír erről a fejedelemasszonynak:"Az mi penigh az kárpitokat illeti, mihelyen üresedni kezdünk az gyülésbéli dolgoktul valamennire, azonnal fel megyek Bécsbe Klobusiczky Urammal eggyüt, és az Nagságod kegielmes parancsolattyához szabiuk magunkat, mennél alkalmatosban fogh láttatni". 7 Az eredménytelen utánjárásokat 1647ben újabbak követték. Debreczeni szeptember 17-én tájékoztatta úrnőjét: "Az Sáros Pataki kis Palotában való kárpitok feleől Klobusiczky Vrammal nem beszélhettem, mert itthon nem értem", majd szeptember 28-án: "az kárpitok hanem ha ezután lesznek meg". 8 Valóban, 1648. január 26-án Mednyánszky György, a fejedelem nyugat-magyaroszági "főember szolgája" részletesen beszámolt tárgyalásairól Lorántffy Zsuzsannának: "... kárpitok dolgárul, noha Urunk eő Naghsága eggik lewelében emlékezik, assecuraluan, hogy arrul Nagságodtul bizonios informatiom lészen, de Leuelébcn Nagságodnak semmi arrul ualó írását nem látom: kéruén alázatossan Nagságodat, légien az iránt mennél hamaréb Nagságodtul instruction!, tudhassam mihez alkalmaztatnom magamat, miuel én az kereskedő Embert assccuraltam, csak másnak cl nc adgia, Nagságtok számára meg veszem, kinek mássát Bécsben nem is találtam, de az mint első Urunknak irt leuelemben is dcclaráltain, lehetetlen, hogy olly Darabonként Pataky Palotának dispositiojához képpest találhassunk, azt mondua, Köllenék czináltatni, kiben mód nincs, mert az helt el pusztította a minapiban az Ellenségh, hanem szokás szerént a 'kit egy házban szoktak csinálni, Bécsi Rcffcl épen Ull(narum) 41 kisseb és nagiob darabokalis, legelőszeris azért a J Palotát meg köllenék mérni, ha Reff számra elég uolna, könniő uolna a' darabokat hozzá alkalmaztatni, négy, hét s- kilencz Refre ualó széllességhi leuén az Daraboknak. Ackor első szoual 642 Tallérén tartotta, de tudom még el engedne benne, mert igen szép Figurackal s- Historiackal ualó, seliem ugian feles benne, kinek én, az mint megirám, Bécsben mássát nem találhattam. Im azért Bécsi Reffnek Merteketis oda küldettem, Nagsagod méresse megh a' Palotát, s- engemet méltóztassék mennél hamaréb tudósítani" 9 . A levél adatai arra csábíthatnak, hogy a Mcdnyánszkynak Bécsben megvételre ajánlott kárpitokat az 1701. évi összeírásban és leltárban említettekkel azonosítsuk, bár erre forrásainkban döntő bizonyítékot nem találunk. Joggal feltételezhetjük, hogy Lorántffy Zsuzsanna 1646-47-ben a nemrég elkészült déli emeleti teremsorhoz, s ezen belül az "ebédlő palotához" kerestetett és vásároltatott reprezentatív berendezési tárgyakat, így képes falikárpitokat is, amilyenek többek között gyulafehérvári rezidenciáját még Bethlen Gábor beszerzéseiből díszítették. 10 A leltárakban szereplő kárpitok azonosítását a Bécsben kínáltakkal megnehezíti, hogy Mcdnyánszky leveléből csak azok össz- és részméreteit tudjuk meg, a leltárakból pedig a 36 darabszámot, amik nehezen vethetők össze. A levél szerint a kárpitok összszélessége 41 bécsi rőföt, azaz kb 31 m-t tett ki, az egyes darabok szélessége pedig 4, 7 és 9 rőföt, azaz 3.10, 5.42 és 6.98 m-t. így a legnagyobb darabszám l-l darab 7, ill. 9, és 6 darab 4 rőfös esetén adódnék, összesen 8 darab. A leltárak szerinti 36 darab csak úgy képzelhető el, ha a
