Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

KOVÁCS Éva: Művesség és tudomány a középkorban. A magyar koronázási palást készítésének egy aspektusa

sort szentel laudatioval és jókívánságokkal vegyesen. Ottó az "Aurea spes orbis" egészen bizonyosan fiatal ember; a német kutatók azonban egyelőre váltakozva voksolnak mind a három hasonnevű császár mellett. Pedig az uralkodó személyének azonosításától függ a többi szereplő, a kölni "présül" (érsek), és a werdeni apát kilétének meghatározása, továbbá a vers pontos keltezése, illetve annak a feltételezett alkalomnak a kiderítése, aminek emlékét és résztvevőit e sajátságos mű megörökítette. Eickermann, az egyik utóbbi hozzászóló közepes versnek ítélte a werdeni író munkáját, összevetve egy egykorú, mesterinek tartott példával, Abbónak, Fleury apátjának, III. Ottó császárhoz intézett "epistolá)ávaV. Egyébként véleménye szerint ugyanazon Ottóról van szó, és Uffingus munkája a nyolcvanas években készült, egyidőben többi írásával.

16 Nem ismerem eléggé a képversnek az antikvitásban gyökerező történetét, hogy tudjam, megpróbálták-e valaha is e bizonyos geometrikai ismereteket igénylő képeket ebből a szempontból vizsgálni.

17 A werdeni képversen mindenesetre azonnal szembetűnik a körző és vonalzó használata mellett az, hogy a kör és a négyzet összefüggéseire komponálták, de a köröket a legnagyobb kivételével elhagyták. Egyik kulcs a szerkesztéshez a belső négyzetbe írható kör sugara, mely megegyezik például a korona nyolc félkörének sugarával. Mindez távolról az euklideszi hagyományt tükrözi, amit azonban abban az időben nem ismertek úgy, mint manapság: a görög matematikai ismeretek búvópatakként, eltűnve, majd részleteikben napvilágra kerülve, kiágazásokon késlekedve hagyományozódtak a késői antikvitástól az ezredfordulóig, számos közvetítő, Martianus Capella, Boethius, Szevillai Izidor és sok más nagy középkori klerikus között Aurillaci Gerbert, az ezredforduló "koronaküldő" pápájának, II. Szilveszternek a munkáiban, és kutatásaiban. Gerbert Reimsben, a kolostor iskola tanulóinak a Septem artes liberales mindkét részét, triviumot és quadriviumot is tanított, de a természettudományos ismeretek bonyolultabb ágazatait csak az erre alkalmas (dispositi) tanítványoknak.

19 Nem tudni, hogy Uffingus ebben az értelemben dispositus volt-e, azaz volt-e tudományos alapozása annak a formákkal való tudós játéknak, amivel versét megszekesztette? Ugyanez a kérdés feltehető a miseruha készítésében közreműködő klerikusról is. Ha nem is azonos, de nagyon hasonló módon szerkeszthető meg ugyanis a misepalást is, körök és négyzetek összefüggéséből. Ennek bemutatása azonban nem az én feladatom.

20 Más összefüggések is kimutathatók, amiknek a jelentősége azonban valószínűleg nem több annál, mint hogy jelzi a fél évszázadon belüli azonos műveltségi szférát, így Uffingus verssorainak iránya egybeesik az óramutató járásával, éppúgy, mint a miseruha titulusaié, bizonyos részekből ugyanazon absztrakt ikonográfia szimbolikus elemei következtethetők ki mindkét darabon, végül a kazula utolsó, az ítélő és világbíró Krisztust jellemző felirata szóhasználatában egyezik a képvers "incipitjévcV: A et co domináns sine calce per ethera regnans...

21 Bár a különféle művesek is éltek az alapvető, rendszerint egyszerű szerkesztési fogásokkal, ezúttal a körülmények azt szuggerálják, hogy Uffingus és a magyarországi klerikus felsőfokú képzéssel rendelkezett, s a versírást és a szerkesztést egyaránt maga végezte. A kazula esetében ez nyilván úgy történt, hogy a művesekkel közölte utasításait, amivel egyben a megrendelő intencióit is közvetítette. Lehettek intenciók. Szent István királyról a kisebb legenda azt írja, hogy "már gyermekkorában teljesen átitatta a grammatika" (Kurcz Ágnes fordítása).

22 A misepalást bizonyos fokig a királyi család apotheózisa. A királyi pár nem evilági helye előkelőbb már nem