Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

KOVÁCS Éva: Művesség és tudomány a középkorban. A magyar koronázási palást készítésének egy aspektusa

KOVÁCS ÉVA MŰVESSÉG ÉS TUDOMÁNY A KÖZÉPKORBAN A MAGYAR KORONÁZÁSI PALÁST KÉSZÍTÉSÉNEK EGY LEHETSÉGES ASPEKTUSA A koronázó palásttá alakított harangkazula képsorát csak hazatérte után sikerült minden részletében azonosítani, a képversekkel együtt értelmezni, és részben rekonstruálni.

1 Ez a lényeget tekintve nem változtatott a megelőző ikonográfiái összképen, de kikerekítette azt: a szótériológiai képegyüttes a mindenség története beteljesülésének apokalyptikus színezetű előadásában egy jubileumra készült. Vagy kettős jubileumra. A miseruha nagy, hímzett, oklevéladásban szokásos dátuma, MXXXI és a XIIII. indictio (adókör), ugyanis Krisztus megtestesülésének és uralmának ezer és harmincadik évfordulóját éppúgy jelentheti, mint István uralmának harmincéves jubileumát.

2 A keresztény hagyomány és komputisztika ezer körül két esemény lehetőségével számol Jézus harmincadik életévében: nyilvános működése kezdődött ekkor, vagy halála teljesült be.

3 Ebben a Messiás második eljövetelét előkészítő érában fontos szerep jutott a térítő királynak és feleségének, Gizellának is. Ez is leolvasható a miseruháról, ami, mint minden ehhez fogható igényes és szublimált alkotás, felel, ha türelmesen kérdezzük. Saját műfajában ma unikum, s az elpusztult hasonlókat számítva is bizonyára ritkaság volt. A képegyüttesben maradt még egy apró megoldatlan elem, amit sem megszokott konkrét jelentéssel nem lehetett magyarázni, sem valamiféle dekoratív szereppel. Ez az elem, illetve elemek, a két kicsiny, manus Dei-t ábrázoló négyzetes és kerek nimbusz tartozékai a vállmandorlák felett. A nimbuszokból kiinduló, középpontjukban mintegy láthatatlanul kereszteződő, vékony vonalak láthatók, végükön lapos, omegaszerű képlettel lezárva. Aligha lehet keresztes nimbuszról szó, hanem valami egyébről, amire később még visszatérek. A miseruha az ezredforduló nagyszabású luxustárgyai között is előkelő helyet foglal el, mely tény önmagában is cáfolja a feltételezést, hogy egyszerűen a tiszteletreméltó kegyesség szülötte lenne, nem pedig erre a célra specializált művesek munkája.

4 A "maître d'oeuvre", aki a donátor személyre szóló kívánságait tekintetbe véve megfogalmazta e jelentésteli képsort, s hozzá a kor jó átlagának megfelelő feliratokat, valamint a keltezést, bizonyára klerikus volt. De hogy valójában hogyan öltött testet a mű, arról alig tudni valamit. Sokáig kísértett a felfogás, amivel azonban itt szerencsére már nem kell foglalkoznom, miszerint a Pannonhalmán őrzött 17. század elejei másolat afféle "előminta" lett volna.

5 Későbbi századokból tudjuk, hogy az előrajz valójában az alapszöveten jelent meg, vagy egyszerűen felvihető tollrajz, vagy színekkel is jelzett "portraiture" formájában.

6 Végtelen mustra, szórt minta, (néha igen impozáns) szegélydíszek, egyes részek hímzéssel vagy paszománttal való hangsúlyozá-