Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
ÁCS Piroska: Glück Frigyes. Egy polgári műgyűjtő
ÁCS PIROSKA GLUCK FRIGYES EGY POLGÁRI MŰGYŰJTŐ A FORRÁSOK TÜKRÉBEN "Emberi jellemgyűjteményembcn - bocsánat az elbizakodottan hangzó kifejezésért! - esztendők óta Glück Frigyes alakja képviseli a magyar polgárpatricius pompás és tiszteletreméltó típusát. Erős elméjű, széles látókörű, nagy műveltségű és - ezzel mondok legkevésbé újat: aranyszívű férfi, aki irodalmi és művészi hajlamait ritka ízléssel és következetességgel tudja polgári hivatásának emelésére és nemesítésére fordítani..." Ezekkel a szavakkal méltatta 1904-ben Hcrczcg Ferenc író a századforduló szálloda- és vendéglátóiparának kiválóságát, a fővárosi társas élet egyik legrokonszenvesebb alakját. 1 Glück Frigyes szakmai életrajzának részletes ismertetésére, érdemcinek felsorolására most nincs mód; alakját elsősorban a hazai műgyűjtés történetében szeretnénk elhelyezni. A műgyűjtő és műpártoló habitus hátterének felvázolásához azonban szükséges néhány lexikális adat megemlítése. Budapesten született 1858-ban, régi vendéglős család sarjaként. Reál- és kereskedelmi iskolai tanulmányai után rengeteget utazott: Svájcban és Németországban szerezte szakképesítését, majd Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban cs Észak-Amerikában tökéletesítette tudását. Hazatérve egész élete az elegáns Pannónia Szállodához kapcsolódott. 2 Ez az épület a régi képviselőház közelsége, az egykori Nemzeti Színháznak és az írók és Művészek Társaságának szomszédsága okán egy időben a politikai meg a színházi világ találkozóhelye volt. Glück mint a szálloda tulajdonosa a főváros mindenkori 1200 legnagyobb adófizetőihez, az un. viril isek rétegéhez tartozott. 3 Érdemei elismeréseként 41 évesen lett a Ferenc József rend lovagja, 1923-ban pedig magyar királyi kormányfőtanácsosi címet kapott. E művelt és jómódú polgár vagyonát és számtalan pozícióját az egykori patríciusok figyelmességével mindig a közjó szolgálatába állította. Emellett igazi "amateur" (azaz műbarát) volt, tevékeny életéből több mint negyven évet kísért végig a régiségekhez való vonzódása. Az 1870-es évek végén kezdett gyűjteni, eleinte tapogatózva, majd a nyolcvanas évek vége felé egyre tudatosabban; ez irányú tevékenysége a századelő első évtizedeiben teljesedett ki. Kollekciójának értékét növelte, hogy nem egyszerűen korábbi keletű gyűjtemények megvásárlásával és egybeolvasztásával jött létre: tulajdonosa azt szinte egyenként, darabonként válogatta össze. Beszerzési forrásai főleg a külföldi és hazai aukciók voltak (1912-től Pesten előbb a Szent-György Czéh, majd az Emst Múzeum rendezett árveréseket). 4 Maga a gyűjtemény három nagyobb egységre oszlott: képzőművészeti anyagra, könyvekre, illetve iparművészeti tárgyakra. A képzőművészeti csoport gerincét festmények alkották - ez a rész Ludwig Baldass értékelése szerint "az erősen művészettörténeti irányítású gyűjteményeknek a 19. század második felében keletkezett ama típusát képviseli Budapesten, amely leginkább a