Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

DÁVID Katalin: Adatok a Mária ikonográfiához

hogy ő készítette az általunk másolatnak tartott mai oltárképet 12 Bálint, S.: i.m. 28. p. 13 A kegykép sorsának legendaszerű hagyománya olyan elemeket is tartalmaz, amelyeknek valóságalapjuk van. Eszerint a kegyképet, féltve a pusztulástól, 1552-ben a kolostor melletti mocsárba rejtették. Mintegy nyolcvan évig maradt itt, amikor egy lovát itató török csodálatos módon rátalált és visszavitte a templomba. Mármost az elrejtés dátumát valószínűsíti, hogy ekkor súlyos harcok voltak Szegeden, a török végigperzselte a várost Elfogadhatjuk azt is, hogy valóban nyolcvan év után vették elő újra a kegyképet, amikor 1630 körül a szerzetesek megkapták az engedélyt a templom renoválására. Ez a törökök és a barátok közötti kapcsolat konszolidációjára utal. A nyolcvan évet azonban megszenvedte a műtárgy akkor is, ha nem egy mocsárban, hanem akár elásva, vagy befalazva ahogy ez ebben az időben szokásos volt - rejtették el.