Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

CSÉFALVAY Pál: Csernyánszky Mária és Esztergom

CSÉFALVAY PÁL CSERNYÁNSZKY MÁRIA ÉS ESZTERGOM Csernyánszky Mária első publikált műve: "Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár paramentumai A budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetében készült doktori értekezés. 17 képpel. Budapest, 1933." E művével folytatta annak a művészettörténész generációnak a munkáját, amely Gerevich Tibor irányításával a magyarországi keresztény műemlékek, műtárgyak feldolgozását vállalta. Vidékre, elsősorban Esztergomra is jutott az energiából. E doktori disszertációk sorában találjuk Edvi-Illés Gyula: Az esztergomi főszékesegyház (1929), Dutka Mária: Az esztergomi Keresztény Múzeum gobelinjei (1936), Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi műemlékei (1937) c. műveket. Ezek közé ízül be Csernyánszky Mária dolgozata is. Mindezt az a szellemi légkör tette lehetővé, amely Gerevich Tibor és a nálánál két évvel idősebb Lepold Antal prelátus barátsága nyomán alakult ki. Ennek eredményeképp került az Ipolyi- és San Marco-gyűjtemény Esztergomba. Az 1934-38 közt folytatott "ásatások" világraszóló sikere is ennek a baráti összmunkának köszönhető. Gerevich Esztergom-szeretetének további tanúja az általa elindított és szerkesztett "Magyarország Műemléki Topográfiája" első kötete, amely magában foglalja a Keresztény Múzeumot, a Régészeti Múzeumot, a Kincstárt és Bibliothékát. Máig is gyakran használt alapvető mű. Hallgatói tudományos érdeklődését szívesen irányította Esztergom felé. Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár magába foglalja a hazánkban szinte egyedülállóan gazdag szakrális textílgyűjteményt is. Egy-egy darabot korábbi, a kincstárral foglalkozó művek is említenek, így Dankó József nagyformátumú, fényképes díszművében 16 textíliát ír le, 1880-ban. A múlt századi, nagy országos kiállításokra kölcsönadott darabokat a katalógusok leírják (Bécs, 1873, Árvízkárosultak 1876, Magyar mű- és történelmi emlékek 1876, és a Millcniumi 1896-os katalógusokban.) Maga a "mester" az 1928-ban megjelent Prímás Albumban átfogó cikket írt "Esztergomi műkincsek" címmel. A számára kedvenc témában: az itáliai korareneszánsz festészetben számos új meghatározást hozott, de a sokfelé ágazó iparművészeti témában hiányát érezte alapos feldolgozásnak. Ezek egyikére indította el hallgatóját, Csernyánszky Máriát, s bízta rá Lepold Antalra, a Kincstár akkori őrkanonokjára. A doktori (ma úgy mondanánk: kisdoktori) disszertációtól akkor sem vártak el nagy, meglepő felfedezéseket. Témaválasztásával Csernyánszky Mária olyan területre lépett, amely addig Magyarországon feldolgozatlan volt. Természetes, hogy mind a liturgiában, mind a szakrális textilművészet külföldi irodalmában otthonosan kellett mozognia. Ami az elsőt illeti, liturgia területén akkor is és azóta is otthonosan mozog; nem csupán a "kurzus", vagy az egyetemi intézet és mestere kedvéért. Az általa felhasznált irodalom viszont azt jelzi, hogy ismerte a