Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
SZILÁGYI András: Az Esterházy gyűjtemény Cupidós násfájáról
kifejezés kizárólag vagy túlnyomórészt láncok jelzőjeként fordulna elő az egykorú forrásokban. A Cupido-figurával díszített függőékszerek legkorábbi példányai az 1600 körüli években készültek; e típus spanyolországi eredete többé-kevésbé egyöntetűen elfogadott. Ennek alapján korántsem kizárt, hogy az 1618-ból származó adat egy olyan ékszer-garnitúráról ad hírt, amelynek domináns eleme egy Cupidós függő lehetett. Úgy véljük továbbá, hogy ez utóbbi darab - ha csak feltételesen is - tárgyunkkal azonosítható. Ezt a feltevést a felsorolt ékkövek, s azok száma sem cáfolja, sőt inkább megerősíti. 14 Az idézett forrásban szereplő ékszer megszerzésének módjáról, körülményeiről, eredeti, első tulajdonosáról nincsenek közvetlen, perdöntő adataink. Arra azonban, ezzel összefüggésben, érdemes utalnunk, hogy Thurzó Imre gróf 1618-ban - s az azt megelőző években - több, hosszabb-rövidebb utat tett Németországban, s az akkori császári székhelyen, Prágában is. 15 Talán nem lényegtelen továbbá az a körülmény, hogy azidőtájt a Thurzó-család néhány familiárisa, ágense rövidebb-hosszabb ideig Bécsben tartózkodott, s velük a fiatal gróf sűrű, intenzív levelezést folytatott. Thurzó Imréről, ily módon, könnyen elképzelhető az - amit a korszak magyar főurai közül csupán néhányról lehet feltételezni -, hogy egy azidőtájt kedveltté, népszerűvé váló ékszertípus egy darabjához - a "spanyol módra", ám nem feltétlenül Spanyolországban készült, s alighanem egy Cupido-figurával ékesített függő egy példányához - hozzájuthatott. Mindezek alapján úgy véljük, hogy a tárgyalt ékszer, feltételesen bár, de kapcsolatba hozható Thurzó Imre és Nyáry Krisztina személyével; elképzelhető, hogy 1618 szeptemberében az ő eljegyzésük alkalmával jutott Magyarországra, s került átadásra az a pompás műalkotás, amelyet az Estcrházy-gyűjtemény Cupidós násfájaként ismerünk. Jegyzetek 1 "Quod si nemo exstat, qui vicerit alitis arma" Propertius, Elégiák, II. könyv, 30. 31. További hivatkozások helyett, úgy véljük, elegendő csupán két közismert műre utalnunk a manierizmus korából, amelyek a téma irodalmi, s egyszersmind képzőművészeti feldolgozását példázzák: Andrea Alciati: Emblemata. Velence, 1551. Nr. CXIII.; Otto Vaenius: Amorum Emblemata. Antwerpen, 1608. Nr. 11. 2 Tervarent, G.: Attributs et symboles dans l'art profane 1450-1600. Genève, 1958. 32. hasáb, 17. kép 3 Pigler, A.: Barockthemen 2 II. kötet. Budapest, 1974. 251. old. Marie de Rohan (1600-1679) regénybeilló'en mozgalmas életpályájához - melynek néhány eseménye Retz kardinális híres memoárjaiban is olvasható - vö: Dictionnaire de Biographie Française. Red. M. Prévost. VIII. Párizs, 1959. col 113-115. 4 Jean Dorât: Carmen XIX. 1-4. (In Nuptias Mariae Reginae Scotiae ...) "Cantata nuper vis Lotharingici Martis furores ulta Britannicos, Cantanda nunc est rursus ipsi juncta Venus Lotharinga Marti". (Megénekelték egykor a Lotharingiai Mars tetteit aki a haragvó briteket megleckéztette -, most a Lotharingiai Venust, Mars jegyesét dicsőítse az ének) Közölve: Jean Dorât: Les Odes Latines. Red. G. Demcrson. Clermont-Ferrand, 1979. 145, 329. old. 5 Marssal társalkodó Murányi Vénus. (1664) Gyöngyösi István összes költeményei. I. kötet. Kiadja Badics, F. Budapest, 1914. 117-249. old. - A szinte áttekinthetetlenül nagyszámú, idevágó példák egyike, mely IX. Károly francia király és Ausztriai Erzsébet menyegzője alkalmára íródott, 1571-ben: Etienne Jodelle: Vers chantez ... à l'Hymenée du Roy. in: Les Amours et autres poésies ... publiées et augmentées de pièces rares ou inédites par A. van Bever. Paris, 1907. E műre hivatkozik, s a témát behatóan elemzi G. Demerson: La mythologie classique dans l'oeuvre lyrique de la Pléiade. Genève, 1972. 490, 549-561. old. 6 Magasság: 8 cm, szélesség: 6,5 cm. Ltsz.: E 65.11. Vö: Az európai iőarművészet stíluskorszakai. Reneszánsz és manierizmus. Kiállításkatalógus.