Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

LÁSZLÓ Emőke: Hímzett magyar oltárterítők a 18. század első feléből

m okban sok hasonló rajzzal találkozunk. Az erdélyi ferencrendi kolostorok gazdag hímzésanyagáról tanúskodik Kelemen Lajos is.

10 1899-ben, fiatalemberként elkísérte Szádeczky Lajost, a kolozsvári egyetem tanárát a Nyárád mentére, hogy az 1900-as Párizsi Világkiállítás magyar történelmi csoportja számára anyagot gyűjtsön. Egyedül a mikházi kolostor templomában közel száz darab régi magyar hímzést találtak, s közülük számosat ki is válogattak a kiállításra. Mivel Magyarország területén máshol hasonló hímzések nem kerültek elő, ugyanakkor az erdélyi ferencrendi zárdákban a leírások és rajzok alapján voltak szinte megegyező darabok, megengedhető az a következtetés, hogy oltárterítőink nagy valószínűsággel Erdélyben készültek a 18. század első felében. Ezt támasztja alá két oltárterítő - az épségben fennmaradt első számú, valamint a SZENTHÁROMSÁG feliratos bizonyíthatóan erdélyi származása is. A 18. században a ferences szerzetesrend a legelterjedtebb Magyarországon. Erdélyben az 1717-es nagy éhínség után a kolostorok életében hatalmas fellendülés következik be, ekkor történik a csiksomlyói klastrom és nagytemplom bővítése, de erdélyszertc számos klastrom alapul vagy alakul újjá. Csiksomlyón a királyi újraadományozás, megerősítés és pártfogásbavevés 1742 december harmadikán történt,

11 talán ennek emlékét őrzi az évszámos oltárterítő. A templomok és így a ferences templomok felszerelései is főként ajándékként kerültek az egyház birtokába. A csiksomlyói zárdának az egyik leggazdagabb ajándékot özv. Rákóczi Györgyné Báthori Zsófia adta. Az egyháznak ajándékozta mennyasszonyi ruháját, melyen hatvan gyémánt és hatvan rubint volt, továbbá az "ő meg a férje arcképe voltak ráhímezve."

12 Az oltárterítők szinte azonos rajza azonban ana enged következtetni, hogy nem ilyen ajándékként kerültek a kolostorokba, hanem egy közkézen forgó minta alapján készítették azokat az egyes oltárok számára. Készítőiket talán kereshetjük a ferencrendi apácák, a klarisszák között vagy a ferencrendi szerzetesek mellett működő harmadikrendi nőszerzetesek között. Ezek például Csiksomlyón, Esztelneken, Szárhegyen félrevonulva, vagyonközösségben éllek. Fonással, szövéssel, varrással, tanítással foglalkoztak. Feladatuk volt a csiksomlyói templom tisztántartása, oltárainak gondozása is.

13 A terítők egy része gyakorlott hímzők munkája, az 1763-as töredék azonban már a valószínűleg a mi fff¥f¥ffl¥i 6. Oltárterítő a csiksomlyói ferencrendi zárdából, 1742 (Huszka József rajza nyomán)