Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

E. NAGY Katalin: „... elegyesen kötött öreg száras gomb" a 17. század második feléből

4-9 A táblácskás szövés technikája A bonyolultabb mintázás esetében, a láthatatlan alapvetüléken kívül, külön mintázó vetülékct (lanszírozó, brossírozó) használtak. A hímzettnél az alap táblácskás szövésű, a mintát utólag, lapos öltéssel varrták rá. Anyaga kezdetben gyapjú, később színes selyemfonal, sclyembélfonal köré sodrott ezüst-, aranyozott ezüst szalag, skofium és aranyozott-, ezüstözött bőr; a láthatatlan vetülekfonal selyem vagy len. Ez a szövési eljárás, eltekintve a mintázó vetülékes szalagoktól, többnyire lánc effektusú szövést ad, mivel a láthatatlan vetülék csak a szalagszélcken jelenik meg, a mintát a különböző színű láncfonalak határozzák meg.

6 A technika hazai ismeretére és használatára a régészeti ásatások során előkerült XIXIV. századi táblácskás szövésű övtöredékek a közvetlen bizonyítékok.

7 Valószínűleg nálunk is az adott kor viseletének és egyéb használati tárgyainak pl. lószerszám, kiegészítői lehettek. A XIII. század végétől az európai viselet keleti hatásra nagy mértékben átalakult. A ruhát rögzítő fibula helyett divatba jött a ruhagomb használata. A gomb és gombház eredetét a hunoknak, avaroknak, mongoloknak, a zsinórból készülteket az oszmán törököknek tulajdonítják.

8 A XVI. században Európát újabb, sokkal erőteljesebb keleti hatás érte, divatba jött olasz közvetítéssel a török viselet, és különösen népszerű lett előkelő körökben.

9 A magyar ünneplő főúri viseletre is nagy hatással volt.