Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

PÁSZTOR Emese: A Jancsika - egy 17. századi török lótakaró típus

nevű vczetcklováról így ír: "Egy szép vörös jancsík hátulját födözte,/Elnyúlt két ágával szügyét békötözte,/Arannyal az varró bőven ezüstözte,/Széleit el-vegyest gombkötő fürtözte."

40 Jancsikot említ "két elnyúlt ággal". Ilyen két ágú, egy darabos török takaróból két példány is ismert; az egyik takaró, bársonyból ún. catmabóX készült, s a 16. század végére datált, az athéni Benaki Múzeum gyűjteményében,

41 a másik, a budapesti Iparművészeti Múzeum Estcrházy-anyagában található (6. kép).

42 Bár mindkeltő kétoldalt ívesen felszabott - akárcsak a három részből állók -, mégis csak feltételesen tarthatjuk őket jancsikákwak, tekintve, hogy az utóbbit az Esterházy inventáriumok minden esetben cafragnak nevezik, igaz, az 1724-es említéskor azt is mellé írták pontosításként, hogy "mely Egészlcn a lovat bé födi".

43 Ehhez hasonló bizonytalan típus meghatározással másutt is találkozunk a Jancsika esetében, mind az egykorú forrásokban, mind a későbbi szakirodalomban. E bizonytalanságnak abban látjuk okát, hogy köztes helyet foglal el a ló-és nyeregtakarók közt. Nyeregtakarónak számít, mert a kengyelt szabadon hagyja, ugyanakkor a lótakaró kritériumának felel meg azzal, hogy a ló szügyét is takarja. Bármelyik típusa is legyen ez utóbbi (6. kép) a török lovat díszítő takarónak, pompás külseje után fogalmat alkothatunk a forrásokból oly jól ismert köves jancsikokról is. Jegyzetek 1 Ezt példázza Bethlen Miklós: Élete leírása magától c. önéletírásának Székely László lakodalmáról szóló részlete, (1677): "Bezzeg lovak, lóra való szerszámok és köntösök, szolgák és mindenből olyan készülete vala Székely Lászlónak, mint egy ezer ház jobbágyú grófnak. Meglátszik abból, micsoda jövedelme és kedvessége lett légyen a fejedelem előtt; "Kemény János és Bethlen Miklós művei. A szöveget gondozta és a jegyzeteket készítette V. Windisch Éva. Bp., 1980 692. p. 2 A jelentősebb kiállítások katalógusai: A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten gr. Károlyi Lajos palotájában 1876. évi májusban rendezett műipari és történelmi emlékkiállítás tárgyainak lajstroma. Készítették, Henszlmann Imre és Babies Zsigmond, sajtó alá rendezte, Szalay Imre Budapesten, 1876., Majláth Béla: A történelmi kiállítás kalauza. Bp., 1886., Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Szerk, Szendrei János, Bp., 1896 (továbbiakban: Szendrei 1896) 3 A századfordulót megért egykori magángyűjtemények az elmúlt száz év alatt elpusztultak, szétszóródtak. Egy részüket hazai múzeumaink őrzik. Közülük a legnagyobb gyűjteménnyel bír a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Iparművészeti Múzeum, valamint a Magyar Hadtörténeti Múzeum. Az Iparművészeti Múzeum őrzi az egykori magyar főúri kincstárak közül egyedül fennmaradt - bár súlyos háborús sérüléseket szenvedett - gyűjteményt, az Esterházy család hercegi ágának közel háromszáz darabos fraknói kincstárát. Az anyag jelentős részét kitevő nyergek és nyereg- ill. lótakarók, néhány hasonló korú, de nem az Esterházy kincstárból származó takaróval együtt a múzeum Textil gyűjteményében találhatók. 4 Nyeregtakaró: a nyereg alá, vagy a nyeregre terített, főként a ló hátát és farát díszítő takaró, mely kétoldalt a kengyelnél alább nem érhet. Lótakaró: a ló egész testét - így a szügyét is - beborító, eredetileg a zord időjárási viszonyoktól védő, de díszként is alkalmazott takaró. 5 Vö. Kakuk, Susana: Recherches sur l'histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siècles. Les éléments osmanlis de la langue hongroise. Bp., 1973. 114. p. (továbbiakban: Kakuk 1973)., Tiirkçe Sözlük. Szerk, Agakay, M.A. Ankara 1974 195. p. "Çultar: Eyerin ya da palanin üzerine örtülen kilim, halt gibi örtüsü." 6 VS. Tiirkçe Sözlük 1974 168.p. "Çaprak: Eyer örtüsü.", továbbá Sümer, Faruk: Türkler'de Atçtlîk ve Binicilik. In: Türk Dünyasí Arastirmalari 5. Istanbul, 1983. 75-76.p. 7 A leírások felsorolnak alapanyag szerint pl.: gránát (gyapjúszövet), bársony, vont arany (aranyszálakkal átszőtt selyemkelme), stb.; technika szerint: szövött, tűzött (hímzett), merőn tűzött, virágokra varrott, boglárokkal rakott stb. cafrangot, de megkülönböztetnek eredet szerint: magyar, török, lengyel és német-, továbbá fajta szerint: kármán-, tatár-, lengyel-, katona- és német nyeregre ill. nyereg alá való cafragot is.