Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

23. Részlet a szupcrlal koszorújából A minta elrendezése a magyar reneszánsz hímzések rendszerét követi és olvasztja egybe az európai terítők szórt virág mi májával. A címeres magyar terítők egy részén a címert virágos ág fonja körül. Ez a megoldás - amely a nyugaton és nálunk is kedvelt levélfüzért, az un. olasz koszorút vagy az apró leveleket hajtó leveles ágat helyettesíti - a magyar urihímzések jellemzője. Egyzserííbb változata a Báthori-címeres paplanon is látható. A Thököly-terítőn dúsabb, már barokkos változata figyelhető meg. Az ágból szimmetrikusan gránátalma, viola, vadrózsa, szegfű és egy meghatározhatatlan virágtő hajlik ki. A virágok közül a sarokmotívumok és a címert övező apró virágtövek a későreneszánsz magyar hímzések stílusát tükrözik, a virágok többségén a szuper!áthoz hasonlóan már érezhető a nyugateurópai virágkönyvek metszeteinek hatása. A címerábrázolás (26. kép) erősen stilizált, a pajzson belül is virágokkal dúsított, így azonosítása meglehetősen problematikus volt. Leginkább a késmárki Thököly-címer d változatával - amely az 1654-től használt grófi címer - tartható azonosak.

58 A négy részre osztott pajzsban középen kisebb pajzs, benne a kétfejű sas. Az 1. és 4. mezőben koronás oroszlán lcvélkoronát tart, a 2. és 3. mezőben leopárd felemelt baljában vagy jobbjában görbe kardot. A hímzésen a mezők fölcserélődnek, az ágaskodó oroszlánokon vagy leopárdokon nincsen korona, s a virágokból képzett levélkorona csak töredékeiben maradt meg. A Thököly leltárakban két hasonló szuperlát is előfordul. Thököly Imre a következőkép végrendelkezik: "veres-selyem atlacz, szkófiummal szőtt ágyöltözetet, minthogy ezeken az én kedves fiam-uram Rákóczi Ferenc eleje czimere vagyon, ezeket is ő kegyelmének hagyom és testálom." 59 1688-ban, a Zrínyi Ilona által Szinnán átadott Rákóczi-féle ingó javak leltárában egy 200 forintot érő "veres atlasz ágy 7 darabbul álló és egy keresztből, arany és ezüst virágokkal varrott" garnitúra szerepel.

60 Hogy két azonos szuperlátról van-e szó, csak másodszor lemaradt a Rákóczi-címerek említése, nem tudhatjuk. Mindenesetté ez utóbbi a Rákóczi szabadságharc után bekerülhetett az Esterházy-gyfíjteménybe. A másik és talán valószínűbb lehetőség, hogy Esterházy Pál második felesége, Thököly Éva (1659-1716) révén került a családba. Mindkét lehetőséget megengedi az a tény, hogy a szuperlát és a Thököly-címcrcs terítő először csak az 1725-ös Estcrházy-lcllárban szerepel: "Egy Égisz