Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

barokk stílusában készültek. A szegfűk, tulipánok, gránátalmán, jácintok, gyöngyvirágok, napraforgók, íriszek, vadrózsák az aranyfonal és a dombomhímzés lehetőségein belül meglehetősen naturalisztikusak. Rajzukon látszik a nyugati virágkönyvek, florilegiumok (Adrien Collacrt, Theodor dc Bry) ismerete.A virágok pompája azonban nem annyira a kissé merev rajznak köszönhető, hanem sokkal inkább a hímző fantáziájának, aki vagy akik a fémfonalak kiűzésénél a magyar urihimzéseken előforduló, szinte minden öltésfajtát alkalmazták. A korai szuperlátok valószínűleg összegombolhatók voltak. Ilyen szuperlátot adott özv. Pálffy Miklósné Fugger Anna váltságdíjként fia kiszabadulásáért (1621): "item egy ágy körül való veres kamuka superlátot aranyos gombokkal és franclival..."

55

, és ilyen szuperlátot csináltatott Esteriiázy Miklós 1628-ban: "csináltattam rojtot 6 gombot Supcrlátra Valót." A század második feléből való leltárak már gombot nem említenek, a függönyöket rojtos paszománl szegélyezi és szét-, illetve összehúzásuk bojtos zsinórral történhetett. A szuperlát rojtja és bojtja (25. kép) a kor divatos európai stílusának megfelelő. Több múzeumban, így pl. a belga gyűjteményekben szinte azonos darabok találhatók.

56 A Thököly-címercs ágyterítő (26. kép) anyaga, hímzése hasonló a szuperlátéhoz." Négy sarkában átlósan befelé álló, szimmetrikus virágtövek, a keskenyebb oldalak közepén egy-egy kisebb vadrózsaág, s a hosszabb oldalak mentén középen harangvirág, mellette jobbról és balról napraforgó virít. A középpontba helyezett, virágos ággal körülvett címert 10 apró, egymáson áthajló szám virágtő övezi. 21. Applikált hímzésrészlet a térítőről