Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

19. Hímzésrészlel X. Károly Gusztáv svéd király lótakarójáról, 1660. takar. Thököly Imre regéci várában (1683) az ingóságok között felsorolnak például "ablakokra való tarka szuperlátot", "hintóra való veres kamuka szuperlátot", dc a tükrök elé húzott függönyt is szuperlátnak nevezik. Az "ágy körül való" vagy "ágyra való" szuperlát azonban szinte minden nemesi vagy főúri leltárban előfordul. A selyem, bársony, patyolat vagy rece szuperlátok az egy-, ritkábban készemélyes mennyezetes és oszlopos ágyakat "öltöztették". Az ágy hosszú oldalán többnyire két-két függöny, a rövidebben egy-egy függöny volt, néha a négy szegletén is egy-egy. Hozzátartozott még az ágy mennyezete alatt körbefutó koszorú, valamint az ágy mennyezetét és az ágyat takaró terítő. A szupcrlátok többsége azonban általában kevesebb, öt-hét-kilenc darabból állt. Hét darabos szuperlát volt a Thököly-címcrcs szupcrlát is, melynek jelentőségét különösen kiemeli az a szórnom tény, hogy a számtalan arany- és ezüstfonallal hímzett függönykészletből ez a mai Magyarország területén lennmaradt egyetlen emlék. A halványvörös atlaszselycm függönyszárnyakat és a "koszorút" aranyozott ezüst és ezüstfonalas hímzésű, enyhén hajló virágszálak díszítik.

54 A függönyökön (22. kép) egymás alatü sorokban páros és páratlan számú szálak sorakoznak, úgy, hogy az alsó sor virágfejci többnyire kissé belenyúlnak a felső sor közeibe. A koszorún (23. kép) vízszintes vonalon 24 virágszál köved egymást. Ez a fajta szórt elrendezés a 17. század első feléből származó nyugatcurópai és keled - főként perzsa - szövetekre igen jellemző, hímzéseken azonban ritkán fordul elő. A nagyvirágú, vékonyszárú virágszálak (24. kép) a magyar un hímzés késői, már