Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)
SZILÁGYI András: Az Esterházy-gyűjtemény 15. századi ötvösművei és a Mátyás-tradíció
SZILÁGYI ANDRÁS AZ ESTERHÁZY-GYŰJTEMÉNY 15. SZÁZADI ÖTVÖSMŰVEI ÉS A MÁTYÁS-TRADÍCIÓ "Magyarország felséges királyának, Mátyásnak nevezetes tettei, s bölcs és tréfás mondásai fiához, János herceghez" - a Mátyás szolgálatában Budán működött, ismert itáliai humanista, Galeotto Marzio (14271497) kéziratban maradt latin nyelvű munkáját e cím alatt jelentette meg a 16. századi neolatin irodalom egy jeles alakja, Gyalui Torda Zsigmond. 1 A közreadó ajánlása - ennek keltezése: Bécs, 1563. június 20. - I. Ferdinánd fiának, II. Miksa római királynak szól, akit akkoriban, udvari körökben az agg uralkodó leendő utódának, a magyar trón várományosának tekintettek. Miksa szándéka, politikai aspirációja, ebben a helyzetben, egyértelmű: trónigényét mindenekelőtt az ország rendjeivel, azok lehető legszélesebb rétegeivel kell elfogadtatnia. E feladat nem látszik könnyűnek. A nemesi közvéleményben élénken élnek a korábbi az 1552. évi - török hadjárat eseményei, s főként az az emlékezetesen dicstelen szerep, amelyet azokban a főherceg betölteni kényszerült. Miksa számára különösen fontos tehát, hogy - módosítva, s minél alaposabban "átrajzolva" a személyéről kialakult képet - az ország rendjeinek rokonszenvét elnyerje, s hogy azok többségét, a rivális János Zsigmonddal szemben, a maga oldalára állítsa. Ezt a törekvést pedig minden hangzatos deklarációnál jobban, hatásosabban szolgálja, ha a római király a nemzeti múlt ismerőjeként - s mint a régi dicsőség felelevcnítője, s méltó örököse - lép fel a rendi közvélemény előtt. Ez a szándék munkál, ez tapintható ki a pozsonyi koronázását - 1563. szeptember 8. - megelőző megannyi gyakorlati lépése mögött. Ez utóbbiak sorába illeszkedik a Hunyadi Mátyás alakját megidéző, 15. századi irodalmi alkotás bécsi megjelentetése, a kiadást ugyanis, miként az ajánlás puszta ténye is bizonyítja, Miksa szorgalmazta. 1564. július 26. után, trónralépését követően, Miksa bizalmi, "belső emberei" és János Zsigmond hívei között újult erővel lángol fel a korábbi rivalizálás, éspedig abban a tekintetben is, hogy mindkét tábor a maga uralkodóját tekinti a Mátyás-örökség igazi, méltó letéteményesének. Jellemző módon és sokatmondóan tanúskodik erről, egyebek között, Antonio Bonfini nevezetes történeti művének utóélete. A Mátyás által kezdeményezett, s az ő alakját dicsőítő, híres Kerum Ungaricarum Decades - a humanista retorikus történetírás c pompás alkotása - gyors egymásutánban kétszer is nyomtatásra kerül: az 1565. évi kolozsvári kiadást, Heltai Gáspár munkáját, alig másfél esztendővel később a Zsáboky János-féle, immár csonkítatlan bécsi kiadás köveü, 1567. június 27-én. 2 Ennek ajánlásában az Európa-szerte ismert, s tekintélyes tudós - humanista nevén Johannes Sambucus (1531-1584), azidőszerint Miksa udvari történetírója - néhány megszívlelendő tanácsot fogalmaz meg kora historikusai számára:
