Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

14. Címer a Lórantffy-karpitró] Kéry-Czobor címeres "szőnyeg" Ezüst ós aranyozott ezüstfonalas, applikált domboruhímzésscl díszített vörös posztó (15. kóp), aranyozott ezüstfonalas vertcsipke szegéllyel.

45 A 17. századi leltárak a szőnyegek különböző fajtáit ismerik, s a keleti szőnyegek mellett selyem-, bársony- ós posztószőnyegeket is felsorolnak. Ezek a szőnyegek elsősorban asztalra valók voltak, köztük kisebb - egy asztalra való - ós nagyobb - két vagy három asztalra való különböző színfí szőnyegeket szinte minden főúri leltár följegyez. Egy asztalra való szőnyeg volt a Kéry-Czobor címeres terítő is, ezt a négyzetes fonna ós a díszítés elrendezése egyaránt igazolni látszik. A terítő négy sarkában egy-egy rozettából, gránátalmából, tulipánból, valamint beés kihajló levelekből komponált, geomedikus virgádísz helyezkedik el (16. kép). Közepén sugaras elrendezésben befelóhajló nagy, sarlós levelekkel körülvett irisz és apróbb, csigáslcvelekct hajtó, nagyfejű peóniák váltakozása alkot koszonit és veszi körül a levélkoronával díszített házassági címert (18. kóp). A minta elrendezése az európai, címeres terítők rendszerét köved, annak levegős elrendezésű változata. A fő hangsúly a középpontba helyezett mintán van, melynek virágszálai hatalmas virág szirmaiként veszik körül a központi magot, a címert. A sarokminták erősen geometrizáló jellegével ellentétben ezek a virágszálak naturalisztikusabb jellegűek. Mindkettőre jellemző azonban a nyugateurópai ízléshez való igazodás. A sarokminták különböző változatai már mintegy száz évvel korábban megtalálhatók a különböző csipke- ós hímzésmintakönyvekben (pl. Forcsto: Lucidario di recami, 1557, Nr. 94., vagy Corte: Corona de la mostre, 1566 k. Nr. 107.) (17. kóp). Ezzel az archaizáló mintával ellentétben a középső virágszálak analógiáit a 17. század közepi nyugat-, illetve északeurópai műhelymunkákon találjuk. Itt elsősorban német iskolázottsági! mesterekre gondolunk. A levelek és virágok rajza például nagyon hasonló X. Károly Gusztáv svéd király lótakarójának (19. kép) hímzéséhez (1660), melynek készítői Stockholmban dolgozó gyöngyhímzők - Georg Ulderich és Jehan Beranger voltak.

46 A hímzés egyik technikai jellegzetessége - a papírral való alátöltés - is a nyugati hímzéskörhöz tartozó, főként német, osztrák iskolázottsági') hímzőmestert sejtet. A terítő középpontjában Kóiy János és Czobor Orsolya házassági címere látható. A Kéry-címerben márványoszlop áll, kígyó tekeredik rá. Az oszlop tetején aranykorona, s azon nyakán nyíllal átlőtt holló. Fölötte jobbról aranycsillag, balról ezüst félhold. A Czobor-címcr pajzsa vízszintesen kétfelé osztott (ez a hímzésen nem látható), a felső udvar mezejében félhold, fölötte csillag, az alsó mezőben két strucctoll. Kéry János Esterházy Miklós közvetlen környezetéhez tartozott. 1629-ben a nádor követe volt Bethlen Gábornál, később tár-