Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)
LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból
hímzéseken igen gyakori - a főág melletti két ág rézsútosan áll, s csak az alsó ágak íveltek. A bokrok páratlan számú virágai közül a középső egyedülálló, a jobb és baloldaliak mcgcgyezőek. A Lórántffy-kárpit mindkét virágbokra ötvirágos. Az egyiken a középső virág az un. "akanttiszvirág", amely valójában növénystilizáció. Felsőitáliai kőfaragásokon látható először a 15. században. A magyar hímzéseken gyakori változata a középső kehelyrész köré helyezett levélgalléros keret. 37 Egyszerűbb példája felü'ínik már I. Rákóczi György fejedelem pergamenre festett oklevelének (12. kép) széldíszítményén (1648) 38 , a 17. század utolsó évtizedeiben pedig megtalálható Rédei Julia hímzésminta-rajzai (13. kép) között is. 39 Stilizáltabb vagy aprólékosabb rajzű változatai a Pallium és Erdély hímzésanyagára jellemzők. A másik bokor középvirága turbánliliom Szendrci János szerint királytulipán, Ember Mária szerint peónia - éppen sülizáltsága miatt több virág jellegzetességeit is magábafoglalja. A Lórántffy-terítőhöz hasonló megformálása Apaffy Mihály egyik 1672-es oklevelén is megtalálható. 40 A virágbokrok rajza az erdélyi reneszánsz hímzésekre jellemző. Vékony szárak, apró kacsok, a szárakból V alakban kihajjló levelek, a szárak gyűiíívcl való összefogása az erdélyi urihímzések jellemzői. Egyszen'íbb változtaiknak számos példája megtalálható az egykori sepsiszentgyörgyi Székely Nemzed Múzeum gyűjteményében, s hasonlóképp a budapesti Nemzeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum gyűjteményében is. A kárpit közepén akantuszlevelekkel közrefogott, szív alakú, koronás pajzsban Erdély és a Lórántffy család egyesített címere (14. kép) A címerben fent balra a Nap, jobbra a megújuló Hold a székelyeket, lent balra a sas a magyarokat, jobbra a hét bástya a szászokat jelképezi. Középen ugyancsak szív alakú pajzsban a Lórántffyak címere: gallyas fatörzsből kinövő hárslcvél. Az egyesített címert a magyar szentkorona ékíti. Lórántffy Zsuzsanna Lórántffy Mihály felsőmagyarországi nagybirtokos és ónodi kapitány, valamint Zeleméri Kamarás Bora leányaként 1600-ban született és 1616-ban ment férjhez Rákóczi Györgyhöz, aki akkor Borsod megye főkapitánya volt. I. Rákóczi Györgyöt (1593-1648) 1630-ban választották erdélyi fejedelemmé. Az egyesített címer alapján a terítő Rákóczi fejedelemmé választása és Lórántffy Zsuzsa halála (1660) közli időben készülhetett. Azonos címerrel díszített, fémfonallal hímzett zöldvörös bársonypaplant, valamint fémfonallal és színes selyemmel hímzett kehelykendőt őriz a Nemzeti Múzeum 41 és egy urasztalterítőt a sárospataki református gyűjtemény. 42 Tudjuk, hogy a fejedelcmné számos egyháznak is ajándékozott hímzéseket, ezek felkutatása azonban még várat magára. Az ismert terítők tökéletes kompozíciója, a motívumok kiváló rajza és elsőrendű technikai kivitele hivatásos tervezőre és hímzőmesterre utal. így tehát valószínű, hogy a gyulafehérvári vagy a sárospataki fejedelmi udvar köréhez tartozó hímzőmester vagy műhely munkái. A kárpit az eddig átnézett leltárakban nem azonosítható teljes határozottsággal. I. Rákóczi György gyulafehérvári kincseinek összeírásában (1643) találunk "egy seofium arannyal varrott megyszín bársony szőnyeggel 43 , az Estcrházy-lcltárak közül az 1725-ös Inventarium "Egy Meggy Szinü bársony igen Szép Virágokra arany s ezüst fonallal kivarrott ágyra való Coopert" említ. 44 Az Estcrházy-kincstárba kerülésének körülményeit és idejét nem ismerjük. Történhetett ez Esterházy Miklós nádor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem diplomáciai kapcsolata során, ajándékozásként, vagy - mint Katona Imre feltétezi - később került a gyűjteménybe a Thökölycktől.
