Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)
BIRÓNÉ SELY Katalin: Érmés tálka a fraknói Esterházy-kincstárból
tehát nem a tál testével együtt készült. Az 1340-cs évszám nem lehet kora sem a tálnak, sem a később ráapplikált fülnek: a tárgy ennél jóval későbbi. A tál készítésének technikáját nézve, illetve inkább a pénzek bclehclyczésél, forrasztását vizsgálva az a megállapításom, hogy a készítő tulajdonában lehetett néhány római dénár, továbbá Thaszosz és Makedónon protcsz érem, amelyről öntött, kétoldalas másolatok készültek. Ugyancsak öntött másolat a Krisztus-érem is, amelynek különösen a hátlapján látszik öntvény volta. Egy-egy eredeti darabról több öntvény is készülhetett. Azonos öntőmintából számláznak a Thaszosz tcüadrachmák (kat. 3, 5, 6, 10), Makedónon prolesz leü-adrachmák (kat. 4, 7, 9, 11 ), Vespasianus denárai (kat. 14, 15, 16, 18, 19) és Domitianus (kai. 20, 22, 24) denárai. A pénzek elhelyezését a tál falában az ábra mutatja, számozása a katalógusra vonatkozik. Az émiéket melegen illeszthették a tálba, ami nem tett jót az énnek ábrázolásának, hiszen már amúgy sem voltak túl élesek. Valószínűleg az. eredeü pénzek is kopottak voltak, amelyekről az öntött másolatok készültek, a tál falába történő bccrőltctés is megviselte őket. A kisebb átmérőjű dénárokat, amelyek a tál alsó, így lapos részében vannak, nem kellett meghajlítani és a tál dombonilatához, illetve homomlatához idomítani. A (első sorban lévő, nagyobb áünérőjfí Thaszos és Makedón tetradrachmákat azonban meg kellett hajlítani, a tál vonalának, hajlatának megfelelően. Ez történt a fenekén lévő Krisztus-éremmel is, amely belülről nézve domború, kifelé pedig homorú. Valószínűleg a beillesztés és forrasztás után következett egy utánvésés, hogy az elmosódott ábrázolási és betűket feljavítsák. Sok cselben az ábrázolást és a betűket is körülvésték (6-10. kép). Az ennék széle mellett körülfutó rovátkolást is ekkor készíthették, ez mintegy kerclcli a pénzeket. A Krisztus-éremnél nincs ilyen, viszont a tál belsejében egy hámias árok sor veszi körül az érmet (1. kép). A külső részen szélesebb, sima peremmel illeszkedik a tál palástjához. Végül bearanyozták a tál teljes külső és belső felületét. Sajnos nem lehet tudni, hogy a tál menynyire sérült, mennyire olvadt meg a második világháboni alatt, így bizonytalan, hogy a leírt uiánvésések és az aranyozás eredeüe, vagy a restaurálás eredménye? Az énnek beillesztése nem mindig sikerült tökéletesen. Helyenként rések vannak az érem széle és a tál fala között, amelyen "átlátni", így például a 2. és 15. szánni pénz mellett is. A pénz-öntvényekhez megkerestem azokat az eredeü példányokat, amelyek után készülhettek. így az 1., 4., 7., 9. és 11. számú telradrachmákhoz bemutatok egy analógiát, (tábla I.) amely a kisszederjesi leletből s/ámiazik. Egy ilyen Makedón tetradrachma típus után készültek a tálba épített öntvények. Az első sorban szereplő Thaszosz tetradrachmákhoz - kai. 2., 3., 5., 6., 8., 10. és 12. - analógia a (tábla II.) Ihasosi veret, amely szintén a kisszederjesi leletből való. A második sorban, a tál alsó részében a római császárkori denár másolatok helyezkednek cl. A Hadrianus denár öntvényéhez (kat. 13.) a BMC 165 üpus 4 - (tábla III.) szolgáltába a mintái, Vespasianus öntvényei (kai. 14., 15., 16., 18. 19.) pedig Cohen 81-84 típusok 5 után készültek, (tábla IV.) A Vespasianus denár kopottsága és az utánvésés miatt nem határozható meg egészen pontosan. De ennek nincs jelentősége, hiszen, ami egy érem meghatározásának fontosságál adja - verdehely és kronológia itt nem játszik szerepel. Egy Ií. Conslantius siliqua az analógiája a 17. számú példánynak. Ez Cohen 337 típus (tábla V). A tálba illesztelt öntvény verdejegye annyira elmosódott, hogy nem lehet meghatározni, hogy az eredetije melyik
