Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

SZILÁGYI András: Az Esterházy-gyűjtemény 15. századi ötvösművei és a Mátyás-tradíció

Ami az Esterházy gyűjtemény 17. századi műtárgy-jegyzékeit illeti, azok jóval kisebb számban tartalmaznak effajta információt. A fraknói kincsek tételes összeírásai közül, e tekintetben, jószerint csak az 1693. évi, illetve az ezzel nagyrészt azonos szövegű 1696. évi inventárium érdemel említést. Ezekben, egy-egy műalkotás eredeti tulajdonosaként, illetve adományozójaként közel húsz történeti személyiség neve szerepel: Habsburg uralkodók, s idegen országok királyai mellett túlnyomórészben a 16-17. századi magyar főrendek, a klérus, s a hazai arisztokrácia prominensei. A nemzeti múlt immár legendás alakjának, Mátyás királynak a neve az ötvöstárgyak, s ékszerek felsorolásánál mindössze egyszer fordul elő, a következőképp: "Scyphus Regis Hungáriáé Matthiae Corvini cum ejusdem Insignibus ac Corvo in superiori Parte Pomum depromente. A 1481".

9 E tömör, egzakt leírás kétségkívül meggyőzőnek tűnik. Kérdés azonban, vajon elfogadható-e? Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy ha nem egy 17. század végi, hanem egy szátötven, vagy kétszáz évvel korábbi forrásban bukkan fel, akkor e közlés fcltédenül hitelesnek minősülne. Annál is inkább, mivel a gyűjtemény egy pompás darabja - egy tekintélyes méretű és súlyú, trébelt "hólyagos" díszítésű fedeles serleg - e leírással megnyugatóan azonosítható, sőt annak évszámával is összeegyeztethető. A serleg az Esterházy kincstár legkitűnőbb, s leggyakrabban publikált alkotásai közé tartozik.

10 (1. kép) Készítési helyéről ötvösjegye tanúskodik, éspedig a nürnbergi hitelesítőjegynek az a variánsa, amelyet e város ötvöscéhének tagjai 1480-tól, mintegy másfél évtizeden át használtak. (2. kép) Ennek alapján egyszersmind választ adhatunk a serleg datálásának, egyébként sűrűn vitatott, kérdésére.

11 A nürnbergi ötvösök által kialakított, sajátos tárgytípus, az úgynevezett harangvirág-serleg egy jellegzetesen későgotikus változatával állunk szemben. E típus a 15. század végén bizonyos módosulásokat mutat, az 1480-as évek közepétől különböző, reneszánsz stílusú díszítőmotívumok tűnnek fel az effajta darabokon. Tárgyunkon azonban nyoma sincs ezeknek a kora-reneszánsz stíluselemeknek, készítési idejét tehát az 1480 körüli évekre tehetjük. Az 1693. évi közlés, egy szembetűnő, fontos részlet tekintetében nem felel meg az ötvösmű jelenlegi állapotának. Az idézett leírás Corvin Mátyás címeréről szól, ezzel szemben a serleg fedelén - annak belső részén - egy barokk-kori magyar címert látunk, az alábbi évszámos körirattal: "MATTHIAS CORVINUS D. G. HUN. BOH. DAL. CROAT. SLAV. REX 1465". (3. kép) E címer csakugyan magában foglalja - pajzsának középső részén - Mátyás nevezetes hollós emblémáját, ez a megoldás azonban alapvetően eltér az uralkodó által használt címerektől, s csakis későbbi pótlásnak tekinthető. Ezt a mai állapotot rögzíti az az újabb keletű, s valamivel részletezőbb leírás, amely a fraknói kincsek 1725. évi leltárának egyik tétele: "Egy Eöregh Ezüstös aranyas hólyag kupa, melynek a' födclibcn belől MatÜiyás királynak neve magyar Országh Czémcrivel be van írva".

12 Ennek alapján bizonyosnak látszik, hogy a fedelet díszítő ornamens 1693 és 1725 között készült, tehát egy 1700 köriili pótlás eredménye. Hogy ezt mi indokolhatta, azaz mi állhatott a változtatás, s az új - köriratos és évszámos - címer megformálásának és elhelyezésének hátterében? - nem tudhatjuk. Az azonban nem kétséges, hogy az 1465-ös évszám nem tekinthető a készítés, illetve az adományozás dátumának. Szerepeltetése viszont arra utal, hogy az 1700 körüli, pontosabban az 1693 és 1725 közötti években a tárgyhoz valamiféle régi tradíció fűződött. Erről pedig, anélkül hogy ismernénk, csupán annyit mondhatunk, hogy