Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LOVAY Zsuzsanna: Jelzett XVIII. századi dél-német brokát-és bronzfirnisz-papírok az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében

LOVAY ZSUZSANNA JELZETT XVIII. SZÁZADI DÉL-NÉMET BROKAT­ES BRONZFIRNISZ-PAPÍROK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A XVIII. századi színes, aranyozott papí­rok technika szempontjából kót típust alkot­nak. Az egyik a brokát-, a másik a bronz­fimisz papírok. A brokátpapír finomságát azoknak a réz­metszetű lemezeknek köszönheti, amelyeket réz-, sárgaréz-, ón- vagy ólomfólián keresz­tül nyomlak az egy vagy több színnel ala­pozott papírra. A technika eredetileg könyv­táblák aranyozására szolgált. A könyvkötés­hez használt rézmetszett! bélyegzők mellett a XV-XVI. században egyre inkább elter­jedt Dél-Németországban a lemezbélyegző, mely lehetővé tette egyetlen művelettel na­gyobb felületek aranyozását. A textilnyo­másban a vésett rézlemez a XVII. század­ban jelent meg, majd a XVIII. század kö­zepétől váll általánosan elterjedtté. A brokátpapír színvonala a XVIII. század utolsó évüzedeiben rohamosan romlott, dc végső hanyadása a XIX. század első éveire esik, amikor rézlemez helyett durvább fa­dúcokat használlak, és így minden aprólé­kos rajzolal elmosódott. A brokátpapírokhoz gyakran többszínű ­patronírozott - alapot használtak. A techni­ka nem volt új, kb. 1600 óta alkalmazták ezt a festési módot az írnokok, levélfestők, papírszentkép-készítők, illetve rézmetszők. A brokátpapíroknál minden egyes szín szá­mára viaszolt papírsablont vágtak ki, ezt rá­fektették az előkészített papírra és a meg­felelő színnel átkenték. Általában négy-öt­ször ismételték meg a műveletet, így a zöld, kék, sárga, narancssárga, rózsaszín külön­böző variációi alkották az aranyozandó ala­pot. A bronzfimisz papír készítése az egyszc­riíbb fametszet magasnyomásához hasonlít, a fametszet előzményei pedig a textilnyomó iparban keresendők. Több színnel nyomott, aranyozott fametszeteket már a XVI. század első évtizedeiből ismerünk. A bronzporral elegyített ragsztóanyagot - a fimiszt - fa­dúccal nyomták rá a színcsen alapozott pa­pírra. A jegcnyefcnyőből, hársfából vagy körtefából metszett dúcokat az apró, rész­letes mintáknál fém szögekkel vagy szala­gokkal verték ki, hogy finomabb rajzolatot nyerjenek. Eredetileg ugyanazokat a dúco­kat használták textil- és papírnyomásra is. 1 Ezzel az eljárással, a dombornyomású bro­kátpapírral ellentétben, sima felületű papírt nyertek, mely nem volt sem elég tartós, sem elég finom rajzú, ám olcsóbb, mint a brokátpapír. Az aranyozott, színes papírok feltalálásá­nak elsőbbsége körül éles viták és perek folytak, amelyek egyben a készítés és a for­galmazás privilégiumának megszerzése szempontjából is fontosak voltak. Két önálló, termékeik forgalmazására is császári privilégiummal rendelkező rézmet­sző - Jeremias WOLFF és Joseph Friedrich LEOPOLD - kezdett elsőként foglalkozni a brokátpapír készítésével, és már az 1690-

Next

/
Thumbnails
Contents