Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: „Az Losonczi Antal mozsdója medenczéstől" - és az esztergomi Mátyás-kálvária

hogy igen tetemes ingó vagyona volt, s a családi kincstárat számottevően gazdagította.

9 Arra vonatkozóan természetesen nincs adatunk, hogy e folyamatos gyarapodásra mikor, s mi módon, azaz mely években, s milyen forrásokból került sor. Altalánosságban nem nehéz e kérdésre válaszolnunk mindaddig tehát, amíg nem kell valaha élt, konkrét személyeket megneveznünk. Mindenesetre aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy elsősorban olyan kincstárak anyagát, illetve azok egy részét sikerülhetett Várday Mihálynak megszereznie, amelyek tulajdonosai a társadalmi hierarchia csúcsán, vagy ahhoz közel álló személyek voltak, s ez utóbbiak közül is főként azokét, akikhez őt rokoni-családi kapcsolatok fűzték. Nyilvánvalóan remélytelen, sőt, felesleges vállalkozás lenne, ha arra törekednénk, hogy eme illusztris személyeket elősoroljuk, s ha ezek körét próbálnánk - merő spekulációval egyre szűkebbre vonni. Helyénvalóbbnak, s feltétlenül célravezetőbbnek látszik, ha csupán egyetlen lehetőséggel számolunk, éspedig azzal, amely a genealógia segítségével, és az életrajzi adatokkal leginkább alátámasztható. Elegendő tehát, ha Várday Mihály nagynevű s -tekintélyű rokonai közül csupán egyet említünk, éspedig azt a kortársát, aki a Mohács utáni magyar történelem egyik jelentős alakjaként ismert, s akit ő - valószínűleg csak néhány évvel, ám bizonyosan - túlélt. E neves történeti személyiség pedig nem más, mint Várday Pál (1483—1549), 1521-től veszprémi, 1523-tól egri püspök, majd 1526-tól esztergomi érsek, aki nem csupán rokonának, Várday V. Mihálynak, hanem a tárgyalt ötvösmű megrendelőjének, Losonczy Antalnak is kortársa volt.

10 Sőt, a Zsigmond-korban élt Várday I. Mihály leszármazottjaként - ha nem is szoros, ám kétségkívül meglévő - rokoni szálak fűzték a Báthoryakhoz, tehát Losonczy Antal feleségéhez, Báthory Klárához is. Vajon volt-e, lehetett-e ezen túl valamiféle személyes kapcsolat is közte, s az ötvösmű készíttetői között? Nem tudjuk, minthogy a fennmaradt szűkszavú források nem utalnak erre. Nem igazolható tehát, ám véleményünk szerint elképzelhető, hogy Losonczy Antalt 1527-ben maga az előző évben kinevezett esztergomi érsek, a menyasszony rokona, Várday Pál eskette össze Báthory Klárával. Figyelemre méltóbbnak tartjuk viszont azt a tényt, miszerint Várday Pál nem csupán nagy befolyású, a humanizmus eszméi iránt fogékony főpap, hanem egyszersmind az 1526 utáni magyar politika egyik nevezetes szereplője, sőt, irányítója volt. Előbb Szapolyai János hívének mutatkozott, majd pártállását többször változtatta, végül 1542-től haláláig I. Ferdinánd király helytartójaként (locumtenens) működött.

11 Olyan személyiség tehát, aki fontos közjogi méltósága folytán bizonyára nagyszámú, becses adományban részesült, s ezek az ajándékok - rangjához, pozíciójához illően - nyilvánvalóan különlegesen értékesek voltak. Ily módon az a feltevés, miszerint a szóban forgó, felettébb impozáns ötvösművet készíttetői Várday Pálnak szánták, nem látszik légből kapottnak. Elfogadhatóvá azonban csupán akkor válik c hipotézis, mihelyt fennáll a reális lehetősége annak, hogy a megrendelő, Losonczy Antal, s az - egyelőre csupán potencionális - megajándékozott, Várday Pál, valamiféle személyes kapcsolatban állt egymással. Nos, az országos politika szintjén bizonyosan nem létezett köztük semmilyen együttműködés, abban ugyanis Losonczy Antal nem játszott különösebb szerepet. Őt - az igen gyér számú ismert adat tanúsága szerint - különböző, főként erdélyi hadi vállalkozások mellett, inkább birtokainak, javadalmainak gyarapítása foglalkoztatta. S itt, ezen a ponton kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy a XVI. század első felében,