Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: „Az Losonczi Antal mozsdója medenczéstől" - és az esztergomi Mátyás-kálvária

tartásaink, nincs okunk arra, hogy eleve és kategorikusan kizárjuk ezt a lehetőséget.

2 Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy e hipotézist semmilyen hiteles adat nem bizonyítja; az ötvösmű legkorábbi írásos említése 1589-ből származik. Ha ezt az alább idézendő adatot az ismert, s mind nagyobb számú későbbiekkel és a családtörténet ezzel összefüggő tényeivel egybevetjük, akkor kibontakozik, s világosan áll előttünk a mű 1589 utáni históriája: tulajdonosainak változásai az írott források alapján pontosan nyomon követhetők - a XVI. század utolsó évtizedétől napjainkig.

3 Lényegesen nehezebb helyzetben vagyunk akkor, ha a műtárgy korábbi történetét, annak első negyven évét kíséreljük meg rekonstruálni, s ennek nyomán keresünk választ a készítésének körülményeivel, megrendelőjének szándékaival kapcsolatos kérdésekre. Mindössze egyetlen kézzelfogható, s egyértelmű támpontunk van ugyanis: a fent említett, s Merényi Lajos által közölt forrás. Ez egy különféle nemesfém tárgyakat - „ezüst marhákat" és ékszereket - felsoroló terjedelmes jegyzék, amely arról tudósít, hogy a benne foglalt nagyszámú és nagyértékű darabot 1589. március 4-én Szokoly Miklós átadta Várday Katának.

4 E jegyzék első tételeként olvasható: „egy öregh ezüst mosdókorsó, medenczeyvel egyetemben, kin az Losonczi Antal neve írva vagyon". Lakonikus tömörségű közlés ez, mely önmagában nem sokat mond, ám mégis vannak figyelemre méltó tanulságai. Szembetűnő mindenekelőtt, hogy az említett két személy egyike, Várday Kata, egy nagymúltú, s igen tekintélyes főrangú család leszármazottja, míg a másikról, Szokoly Miklósról ez nem mondható. Ahhoz, hogy az adatban rejlő, számunkra fontos információt kiaknázzuk, ismernünk kell a nevezett két személy életkorát, s azt, hogy milyen családi kapcsolatban álltak egymással. 2. Losonczy Antal kancsója (A jelenlegi, súlyosan roncsolt állapot az 1945. évi sérülés következménye.) 1589-ben Várday Kata kilenc esztendős, Szokoly V. Miklós pedig, aki 1595-ben fog megnősülni - Telcgdy Katát fogja nőül venni -, legfeljebb tíz évvel idősebb nála.

5 Nyilvánvaló tehát, hogy nem jegyajándékról, vagy valamilyen hasonló eseményhez kapcsolódó adományozásról, hanem minden bizonnyal egy örökség átadásáról, illetve átvételéről van szó. Az örökhagyó személyére nem derül fény, kínálkozik azonban, sőt, kézenfekvőnek is tűnik egy lehetőség. Elsősorban Szokoly Miklós édesanyjára, Várday Annára gondolhatunk, aki ugyancsak a gyermek-örökös famíliájának tagja, a „kisvárdai ág" alapítójának leszármazottja. Az ő halálának évét nem ismerjük ugyan, ám valószínűnek látszik, hogy az 1590-es évek elején már nem volt az élők sorában.

6 Feltételezhető tehát, hogy Szokoly Miklós any-