Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

TOMPOS Lilla: A dolmányszabás módosulása a 16. századtól a 18. századig

dolmány egykor testszínű lehetett.

22 Arany- és ezüstfonalas domború hímzésű, plasztikus virágok harmonikusan elrendezett szövevénye borítja. A virágok közepét igazgyöngy forgórózsák díszítik. Bélése halványzöld, virágmintás olasz selyemszövet, a 17. század második feléből.

23 Elejét kilenc pár gyémántos, ujját heraldikai liliomot formáló ezüstkapcsok zárják (7. kép). A harmadik dolmány selyemszövete zöldessárga alapon arany- és ezüstfonallal lanszírozott, mustrája szimmetrikusan ívelő ágakon ezüstpalmetták.

24 Bélése nagyvirágos, aranyfonallal brossírozott homokszín selyemszövet. Elején a gombok hiányoznak, ujjának hasítékán aranyfonalból kötöttek (8. kép). Az egykor sötétlila - ma zöldeskék - nyírott bársonydolmány felületét kétféle, arany- és ezüstfonalból vert csipkesáv borítja. Eleje tizenhét tojásdad, világoszöld, mélyített zománcos gombbal záródik. Ujján fémfonalból kötött gombokkal záródik. Bélése egykor vörös, ma homokszínű, fémcsíkkal lanszírozott hamisripsz volt

25 (9. kép). A vörös nyírott bársonydolmány az előzőhöz hasonlóan vert csipkesávokkal borított. Elején kilenc pár, „erdélyi" zománcos, virágtővel ékített szív formájú, ujján fémfonalból kötött gombok. Bélésanyaga is hasonló az előzőhöz.

26 (10. kép) Mind közül kitűnik barokk pompájával a vörös atlaszdolmány. Dús, plasztikus arany-, ezüstfonalból és csíkból készült guipure borítja. Bélése a két előző bársonydolmányéval azonos. (11. kép) Elején nyolc pár „erdélyi" zománcos kapoccsal záródik. Minden kapocs két azonos félből áll ; virágtővel ékített szívből fehér kezek nyúlnak ki, fél szivet tartanak. A szíven és a kézen kiterjesztett szárnyú fehér galamb ül. A kapcsok összezárásakor a fél szívek eggyé egészülnek, a galambok csókolóznak. Ujjának hasítékát szívekből és kezekből hasonló módon álló kapcsok zárják. [A legújabbkori hagyomány szerint Gróf Esterházy Miklós (1582-1645) ezt az öltözéket viselte vőlegényként.]

27 (12. kép) A vörös atlaszdolmány oldalvarrását restaurálás miatt szétbontották. Ezáltal láthatóvá vált szabása, s lehetőség nyílott a pontos mértékvételre is. Elkészített szabásmintája egyezik a soproni mintakönyv dolmányának rajzával. A dolmány szabási módszerének megismerése így kiegészíti a rajzról leolvashatókat. (13. kép) Az öltözéket a teljes anyagszélességet felhasználva, szálirányban szabták ki (13. kép A ábra). Bal elejének középvonalát az anyagszélre fektették. A nyak ívének meghatározása után a váll vonalát rajzolták meg. Ez a vonal az elejével tompaszöget, a vállvonallal derékszöget zár be, vagyis - a mostani szabásmódoktól eltérően - a karöltőnél magasabb, mint a nyaknál. Karkivágása egyenes és egyenes vonalban folytatódik az oldala. A törzs formájának megfelelően háromszögű lapokkal bővül. Szoknyarészéhez a teljes anyagszélességet (55 cm) felhasználták, alján a hiányzó íves darabkát utólag varrták hozzá. Derék alatt a szűkítő varrásba zsebet vágtak. Aljának ívét - a rajznak megfelelően - körzővel húzták meg. Kérdés volt azonban, hol helyezkedik el a szerkesztőkör középpontja. A vállvonalon három könnyen meghatározható pont található : a nyakkivágás és a vállvonal metszéspontja, a vállvonal felezési pontja, illetve a vállvonal és a karkivágás metszőpontja. A rajz alapján kikereshető a szerkesztőkör középpontja; ez a váll felezési pontjával esik egybe. Ebből a pontból ívet húzva a ruhadarab alja meghatározható, s ezzel bal eleje elkészíthető (13. kép B ábra). A két elejét megfigyelve kitűnik, a jobbot meghatározhatjuk a balból, ez a soproni mintából is leolvasható. Jobb elejének középvonalát a gombsor jelöli ki, a legalsó gombtól a dolmány alsó sarkáig húzott ferde egyenes pedig az ún. csákóra vágás szögét.

28 A jobb oldal ezáltal a balra borul ; a török

29 és lengyel

30 viseleteknél találkozunk hasonló megoldással. A hát szabása is a meglévő öltözékek alapján készült, és feltárult a 17. századi szabómesterek egyszerű módszere, melynek ismeretében bármely kabátféleség ki-