Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

TOMPOS Lilla: A dolmányszabás módosulása a 16. századtól a 18. századig

TOMPOS LILLA A DOLMÁNYSZABÁS MÓDOSULÁSA A 16. SZÁZADTÓL A 18. SZÁZADIG A viselettörténet a ránk maradt öltözékek vizsgálatán kívül az írásos emlékekből és a képzőművészeti alkotásokból merít. Ezek mellett azonban egy sokszor kevésbé tetszetős, olykor nehezen értelmezhető forrásanyag is rendelkezésünkre áll, a szabásmintakönyv, melyből a felhasználandó anyag nevét, mennyiségét, a kiszabandó ruhadarab méretét, szabásmódját, az egyes öltözékek földrajzi elterjedését is megismerhetjük. A minták segítségével rekonstruálható a ruhadarab, s így az inventáriumok elnevezései konkrét formákhoz köthetők. Abban az optimális esetben, mikor meglévő ruhadarabok és a szabásmintakönyv is rendelkezésünkre áll, kitűnik, hogy az egyes részmegoldások, a szabás változásai egymásutániságot tükröznek, és a változások figyelembevételével az öltözékek datálhatok. "Wo glickh und gunst nit will / schafft wiz und kunst nit vil" - foglalja össze életfilozófiáját jelmondatában az ifjabb Hans Nidermayr szabómester 1544-ben Innsbruckban. Bár fametszetes textilmintakönyveket már a század elejéről ismerünk,

1 Nidermayr mesteré a szabásmintákat és mesterremekeket tartalmazó könyvek közül a legkorábbról datált Európában. Oldalakon keresztül részletezi, különböző szélességű selyem- vagy gyapjúszövetből hány rőfnyi szükséges ugyanazon ruhadarab kiszabásához. A leírás mellett jól szemlélteti a takarékos szabásmódot, egy „szövetsávra" fektetve az öltözékek kiterített darabjait, így jól szembetűnik, hogy a minta melyik része nem fér rá a szövetre, és megjelöli a kiszabásukra alkalmas felületet is.

2 Hasonló módszert követ az a nyomtatásban ránk maralt, fametszetes mintakönyv, amelyet Juaan de Alcega készített 1589-ben. Műve, a „Libro de Geometria Practica y Traça" címében is utal a természettudományos műveltség elterjedésére, a geometria ismeretére.

3 Általában vonalzóval és körzővel rajzolták meg a mintákat, a különféle öltözékeket - köpenyeket, kabátféléket, szoknyákat - körből, vagy a kör részletéből alakították ki. Francisco de la Rocha Burguen (Madrid 1618) Geometria y Traça című könyvében a szabásmintákat Alcegához hasonlóan rajzolta meg.

4 Azonos című művében Martin de Anduxar (Madrid, 1640) az eddigiektől eltérően, a „szövetsávról" leeső részeket szaggatott vonallal jelöli és visszahajtva ábrázolja.

5 (1. kép) Le Sieur Benist Boullay francia szabómester Le Tailleur Sincère című könyvében (Párizs, 1671) a mintát folytonos, a leeső részeket szaggatott vonallal, de kiterítve rajzolja meg. Bejelöli a kiszabásukra alkalmas felületet is.

6 (2. kép) A mintakönyvekből azonban nem csak az anyagfajtákat, ruhatípusokat és a szabásmódokat ismerjük meg. Gyakran említenek ruharendeleteket, céhszabályzatokat, és nyomon követhetjük bennük egy-egy öltözék földrajzi elterjedését is. Inventáriumokból, útleírásokból, viseletsorozatokból kitűnik, hogy Európa-szerte kedvelték a magyar viseletet, a szabásmintakönyvek is*