Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: Egy diplomáciai ajándék a 17. századból

azzal magyarázható, hogy mindketten a genfi, azaz helvét hitvallás, tehát a kálvini reformáció követői, sőt, támogatói voltak.

15 Ennek ellenére talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy épp a leglényegesebb kérdések voltak azok, amelyekben nem tudtak egyetérteni. Ráadásul a fejedelem körültekintő megfontoltsága, kiváló taktikai érzéke ugyancsak távol állt a fiatal - ekkor huszonnégy éves - cseh király óvatlan, a bölcs önmérsékletet jórészt nélkülöző, s leginkább rögtönzésekre épülő politizálásától. Az érdekeik ugyan jórészt közösek voltak, helyzetük, politikai céljaik és szándékaik azonban igencsak különböztek egymástól. Frigyes pontosan tudta, hogy legfőbb célja, csehországi uralmának elismertetése nem érhető el tárgyalások, diplomáciai lépések útján - Ferdinánd semmiképp nem fog lemondani a cseh trón követeléséről -, annak egyetlen módja lehetséges, éspedig a fegyveres fellépés, Ferdinánd hatalmának megtörése. Ő tehát a Habsburg-házzal való mielőbbi leszámolást sürgette. Bethlen azonban elsősorban saját, korábbi pozíciójának megerősítését tartotta szem előtt. Számára egy ilyen - Frigyes által kezdeményezett, s igencsak kockázatos - vállalkozásnak csak akkor lett volna értelme, ha erdélyi fejedelemsége mellé, annak megtartása mellett, a magyar trónt is meg kívánta volna szerezni. O azonban, józanul felmérve lehetőségeit, s azok korlátait, ezt nem tartotta elérhetőnek. Világosan látta ugyanis, hogy egy ilyen tervhez semmiképp nem tudná megnyerni a török porta jóváhagyását. Ilyen helyzetben, amikor terveik, politikai szándékaik szembetűnően eltérőek voltak, került sor azokra a tárgyalásokra, amelyek célja az alig két hónapja megkötött cseh-magyar konföderáció elmélyítése, a kapcsolatok szorosabbra fűzése volt. Ezeken az 1620. március 17. és április 25. között, Prágában folyó tárgyalásokon Bethlen háromtagú küldöttségét gróf Thurzó Imre vezette.

16 Frigyes és a cseh politika irányítói arra számítottak, hogy a hamarosan öszszeülő magyar országgyűlés szövetségesüket, Bethlen Gábort királlyá fogja választani. Törekvésük most arra irányult, hogy követei útján, azok meggyőzése révén rábírják a fejedelmet, vesse alá magát az ország rendjei akaratának, azaz fogadja el a koronát, a magyar királyi címet. Könnyű belátni ugyanis, hogy egy ilyen lépés alaposan aláásta volna II. Ferdinánd tekintélyét, sőt, lassan javuló pozícióit erősen megingatta volna. Hogy erre, azaz a korona elfogadására nézve a prágai udvar kapott-e, kaphatott-e egyáltalán valamilyen Ígéretet ha nem is biztosítékot, de valamiféle biztató jelzést -, nem tudhatjuk. E kérdés máig vitatott - az április 25-i szerződésben ilyen, erre utaló kitétel nem szerepel -, ám az bizonyos, hogy a követséget, főként Thurzó Imrét megkülönböztetett, kivételes bánásmódban részesítették, megannyi kitüntető, lekötelező gesztussal halmozták el. A tárgyalás idejére, pontosan március 3l-re esett Frigyes fiának, Róbertnek a keresztelője. Az ez alkalommal megtartott nagyszabású, fényes ünnepségeken - csakúgy, mint végig a tárgyalások folyamán Thurzó gróf egy nagyformátumú, barokk főúrhoz illő grandezzával lépett fel. Ez bizonyára nagyban hozzájárult előnyös megítéléséhez, s növelte az iránta megnyilvánuló megbecsülést. A legátus primariusszal szembeni kitüntető nagyrabecsülésnek egyébként Frigyes udvara számos esetben látványos tanújelét adta. A keresztelőt követő díszlakomán például, ahol összesen húsz fejedelemség, hercegség, illetve tartomány képviseletében egy-egy hasonló, sőt, magasabb rangú személyiség vett részt, a fejedelem követségének első emberét a legelőkelőbbnek kijáró hely illette meg: a király jobbján foglalt helyet.

17 Kétségtelen azonban, hegy mindez, s az őt övező rokonszenv nem csupán saját személyének, hanem elsősorban Bethlen Gábornak szólt; annak az uralkodónak, akit ő képviselt, aki a pozsonyi országgyűlés - január 8. - óta a „Magyarország fejedelme" címet vette fel, s használta, s akit Prágában immár az ország leendő királyának tekintettek. Eme körülmények ismeretében, ezen a ponton térhetünk ismét vissza a nevezetes