Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

Héjjné Détári Angéla (1927—1985)

Nem csupán kollégái, akik közvetlenül munkakapcsolatban álltak vele — s az Iparművészeti Múzeum, amelynek harminc éven át volt odaadó, hűséges munkatársa — gyászolják őt; halálával a tágabb értelemben vett szakmát, a magyar művészettörténetírást is megrendítő veszteség érte. Tudományos és ismeretterjesztő tevékenysége — amely az európai ötvösség fejlődésének megannyi jelentős korszakára kiterjedt — széles körben elismerést keltett, munkássága joggal mérhető a nagy elődökéhez, a műfaj legkitűnőbb hazai szakértőiéhez. A művészettörténet megőrzi, feldolgozza szakmunkáit, tudósok újabb nemzedékei hivatkoznak majd alapvető könyvére, a Régi magyar ékszerekre, az Esterházy-kincseket bemutató tanulmányaira, a magyarországi vasművesség történetét tárgyaló publikációira. Fontos és nagyszerű munkák ezek, de csak részben jellemzik magát az életművet, azt a háromévtizedes muzeológusi tevékenységet, amelynek ünnepi pillanatairól közel húsz kiállítás tanúskodott, hétköznapjairól több száz műtárgy példaadóan pontos, szakszerű meghatározása. Héjjné Détári Angéla művészettörténészi felkészültségéhez különleges jó szem, kifinomult érzék társult, s még valami: a műtárgyak megszállott szeretete. Talán ez utóbbi marasztalta a múzeumban, elvéve ezzel az idejét megannyi tervezett tudományos publikációtól, talán ezért vállalta alázattal a muzeológusi munkával együtt járó, olykor lélekölő tevékenységeket is. Ha kellett, minden energiáját latba vetette, csakhogy megakadályozza egy-egy műtárgy elvesztését, elkallódását. Boldog volt, ha az Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményébe illő alkotásra lelt, s erejét nem kímélve dolgozott, érvelt ezek megszerzése érdekében. A tárgyak sohasem fárasztották, titkaikat faggatva, történetüket, sorsukat kutatva terjedelmes tanulmányok mellett — olykor azok helyett — tömören megfogalmazott leírásokban rögzítette észrevételeit, tőmondatokba szorítva tudós felfedezéseit. Ezek a széles körű tárgyismeretről tanúskodó, egzakt megállapítások egy nagyszerű művészettörténészi pálya maradandó, gazdag emlékei. És azok voltak az invenciózusan megrendezett kiállítások is, melyek észrevétlen oktatva-nevelve gyönyörködtették a látogatókat, amelyekből a munkatársak több nemzedéke szerezhetett megannyi, másképp nem elsajátítható tapasztalatot. Angéla derűsen, magától értetődően osztotta meg bárkivel a fáradságos munkával, elmélyült kutatással szerzett ismereteit és a műtárgyak egyedül az ő számára nyilvánvaló titkait; eligazított laikus érdeklődőket és állítólagos szakértőket, nagyhírű külföldi múzeumokat és vidéki gyűjteményeket, más intézmények kutatóinak seregét, s nem utolsósorban minket, kollégákat. Hálás szívvel mondunk köszönetet a bőkezűen ránk pazarolt tehetségért, az Iparművészeti Múzeumra hagyományozott felfedezésekért, a hűségért, az emberi példáért. (Szilágyi András) Héjjné Détári Angéla fontosabb munkáinak bibliográfiája Tanulmányok, könyvek, cikkek Világi orosz ötvösmunkák a XVIII— XIX. századból. In. A magyar és az orosz iparművészet történeti kapcsolatairól. Szerk. Pogány Ö. Gábor. Bp., 1954. 70— 108. Niellós orosz szelence az Iparművészeti Múzeumban. Művészettörténeti Értesítő 3. évf. 2. sz. 1954 261—263. Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből. In. Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. 1955 (1956) 74—90.