Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SÁRMÁNY Ilona: A deszkabútor-stílus Bécsben és Budapesten a századfordulón

Ez utóbbi irányzat társadalomelméleti dimenziói és az abból fakadó szociálutópikus elképzelések szintén ismertek és elismertek voltak Bécsben. Charles R. Ashbee 1888-ban alapított Guild af Handicraft elnevezésű kézműves céhét William Morris reformtervei megvalósításának tekintették. A Morris-i eszmekör egy másik törekvése az volt, hogy a művészetet ne tekintse luxusnak, hanem a köznapi környezet szerves részének, ideértve a használati tárgyakat. Az angol úttörők számára az élet és művészet ideális harmóniáját megvalósító példakép a középkor volt s emellett bizonyos fokig a népművészet. Hogy ez az angol ihletésű irány mennyire hatott a bécsi bútorművességre, azt híven tükrözi Franz Wickhoff programcikke 1898-ból.

12 Az 1900-as téli iparművészeti kiállításról írt hosszú elemző tanulmányában — áttekintve a modern bútorstílus addigi bécsi fejlődését — Hevesi Lajos megállapította, hogy az első szakaszban a deszkabútor (Brettstil) tervezése dominált. Az esztergályozott, faragott bútorokkal szemben ez a* irány technikája, formája egyszerűségével valóban „forradalmat hozott a formában. (. . .) Deszkastílusnak nevezték a fiatalok", „létrafok" stílusnak gúnyolták rosszmájúan az angol irány ellenzői. A deszka volt az alapanyaga abban az alakban, ahogy a kereskedelem szállítja; ez határozta meg személyes formavilágát, praktikus alkalmazhatóságát, finom logikáját, bátor színeit és a naiv lombfűrész határozta meg a díszét.

11 A bécsi deszka stílus formailag igen gazdag volt, nem szorítkozott kizárólag angol formák követésére, a bútorok kontúrjain, a Van de Velde képviselte vonalkultusz is nyomot hagyott pl. Olbrich vagy Josef Urbán enteriőrjei. Josef Hoffmann már 1898-tól egyre inkább a zárt geometrikus láda-szerkezetű korpusz megoldását részesítette előnyben (47. kép). Sok nyitott polc jellemezte a tálalókat, szekrényeket és kifűrészelt, ívelt formákból, lécekből alakult ki a díszítés. Különös jellemzője volt ennek az irányzatnak, hogy a bútorokat rendszerint — valószínűleg angol mintára — színesre pácolták. A kék, a zöld, a meggypiros és a fekete volt a legnépszerűbb — s ezek a „természetellenes" színek a szobabelsők egységes színkompozíuóját voltak hivatva megtermteeni — a keresett artisztikum szolgálatában álltak. A ma ismert korai deszkabútor garnitúrákat a tervező művészek egymás számára készítették, elsősorban művészotthonok hangulatát határozták meg. Josef Hoffmann Kolo Moser számára tervezett egy feketére pácolt műterem berendezést, melyből a szekrény fényképét a Magyar Iparművészet is közölte 1899. évfolyamában, az építész-tervező Spiegel Frigyes Modern bútor című iránymutató cikkének kíséretében. Ebben a cikkben a szerző a bécsiek eredményiere is reflektál: „Legújabb iskola a bécsi, melynek fő képviselői Olbrich és Hoffmann, Otto Wagner tanítványai. Bútoraik minden díszítés nélkül, majdnem teljesen deszkákból vannak összeróva, szellemesek és amellett megvan bennük a bécsiek tagadhatatlan ízlése és bája, de teljesen inkonstruktívek, amellett rossz anyagból, rosszul megcsinálva, lehetetlen színűre pácolva a híres bécsi Gschnas mintaképei."

14 Ez az ellentmondásos, furcsa kritika már előre vetíti a Béccsel való későbbi, elkeseredett rivalizálás árnyékát, amely főleg a kereskedelmi konkurrencia következménye volt. A Bécsből való jelentős bútorimport valóban szorongatta a magyar bútorművességet, de az is igaz, hogy nem Bécs vezető művészeinek egyedi tervei, hanem a nagy cégek, bútorgyárak szériatermékei öntötték el a magyar piacot. A deszka stílus Budapesten is fontos szerepet töltött be a modern stílus átvételének folyamatában. Az 1898—1901 között kiállított modern ízlésű bútorok több-