Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SZILÁGYI András: Ignaz Wilhelm Dermer ötvösmüvei Magyarországon

SZILÁGYI ANDRÁS IGNAZ WILHELM DERMER ÖTVÖSMŰVEI MAGYARORSZÁGON A 18. századi bécsi ötvösök nagyszámú, s igen jó színvonalú alkotása található magyarországi egyházi gyűjteményekben; többségüket a gazdag székesegyházi kincstárak, kisebb részüket félreeső vidéki templomok őrzik. Ez az impozáns műtárgyegyüttes arra figyelmeztet, hogy érdemes megvizsgálnunk, milyen szerepe volt a magyarországi megrendeléseknek a bécsi ötvösművészet 18. századi nagy fellendülésében. E kérdésre csakis a tárgyak eredetére, készítésük körülményeire vonatkozó, történeti adatokon alapuló, további módszeres kutatások adhatnak választ. Bizonyosnak látszik, hogy a Magyarországon található bécsi barokk ötvösművek egy része — ma még nehezen felbecsülhető, ám valószínűleg nem jelentéktelen hányada — nem hazai megrendelők számára készült, hanem utóbb, jóval a készítés után került jelenlegi őrzési helyére. Ebben az összefüggésben elsősorban I. Ferenc 1809. évi rendelkezéseire utalunk, amelyek az ötvöstárgyak importjának ugrásszerű növekedését idézték elő.

1 A behozatalnak az 1810 körüli években „tetőző" új hulláma egyebek között azt eredményezi, hogy némely bécsi barokk mester oeuvrejéről feltűnően hiányos s egyoldalú kép alakulna ki akkor, ha magyarországi alkotásaikat nem vennénk tekintetbe. Az 1728 és 1748 között tevékenykedő Ignaz Wilhelm Dermer sem tartozik a kivételek közé. Űgy látszik — amint a művészeti topográfiák kötetei, a különböző kiállítási katalógusok, s az egyházi és magántulajdonban lévő műtárgyak feldolgozásai tanúsítják —, hogy mindössze négy, Magyarországon őrzött műve ismert. Ezek egyike, az 1733^ban készült úgynevezett sisakkanna (1., 2. kép) — Iparművészeti Múzeum, Budapest — egy olyan tárgytípust reprezentál, amely a 17. század második felében alakult ki, s a 18. század folyamán Közép-Európa-szerte széles körben elterjedt.

2 A magyarországi ötvösségben e típus a 18. század közepén, illetve második felében vált népszerűvé, amint ezt, egyebek mellett, a kolozsvári Szakáll Jánosnak egy, az 1765 körüli évekre datálható munkája is példázza

3 (3. kép). Szembetűnő a hasonlóság a bécsi és a kolozsvári darab között a felépítés, az arányok, a díszítés, sőt még a méretek tekintetében is. A két tárgyat mintegy harminc év választja el egymástól; többek között ez a körülmény is világosan jelzi, hogy a magyar ötvösök számára a 18. század első felétől kezdve mindinkább, s elsősorban a bécsi mesterek munkái lettek példaadók. Dermer művéhez, csakúgy, mint a Szakáll Jánoséhoz, egykor bizonyára egy