Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SZILÁRDFY Zoltán: „Variációk egy barokk témára”: Ikonográfiái kutatás

megmunkált igényes darab egy cisztercita apátúr vagy apátúrnő övre függeszthető szentolvasóján csünghetett.

Friedrich Zoepjl alapos tanulmánya mutat rá, hogy az alvó gyermek Jézus, mellette a halálfejjel és a Kálvária kínzóeszközeivel — arma Christi — a reneszánszban közismert és kedvelt „mementó mori"eszmevilágából származik: a „nascendi moritur — aki született, annak halnia kell" — gondolat jegyében. A látszólagos ellentmondás, az erős kontraszthatás késztette a reneszánsz kor emberét, hogy Érosz-Thanatoszt a halandó és múlandó szerelem jelképeként alvó Cupidónak, Puttónak illetve Ámornak ábrázolja.

7 A halál, a múlandóság gondolata magában hordja a Vanitas eszmekörét is, így ez az ábrázolás didaktikus jellege miatt mindig morális célzatú.

8 A tridentinum utáni reform-katolicizmus újfajta spiritualitásával arra törekedett, hogy az antik mitológiai motívumokat evangéliumi és teológiai tartalommal dúsítsa fel, így a szepulkrális jellegű „Amor dormiens" alakjában a betlehemi Kisdedet lássa, éppen a Szent Bernátnak tulajdonított rendkívül népszerű „Jesu dulcis memoria" kezdetű himnusz következő sora miatt: „Amor Jesu dulcissimus et vere suavissimus". „Jézus szerelme menynyei édességgel telisteli." (Babits M. fordítása.) A memento mori képzetköre hazai kultúránkban is föllelhető, s éppen a sokszorosított grafika meglehetősen gyors, információt hordozó jellegénél fogva közkincscsé vált már az első magyar barokk költő Nyéki Vörös Mátyás Dialógus c. művében (1623). A múlandóságot taglaló vers fametszetű illusztrációján Cupido halálfejre támaszkodva nyugszik, s a homokórát szemlélik Ugyanezekben az években Guido Reni is több változatban megfesti a kereszten alvó gyermek Jézust.

10 Tudvalevő Reni nagy népszerűsége s képeinek metszetek útján való sokszorosítása. Nyilván a téma terjedéséhez ez a körülmény is hozzájárult. A téma mélységeire rávilágít Philipp David Danner augsburgi művész rézmetszetének felirata: „HEC EST REQUIES MEA — ez az én nyugalmaim". Az idézet a 131. zsoltár 14. verséből való: „Ez az én nyugodalmam örökkön örökké: itt lakom, mert ezt választottam"

11 (25.. kép). Ez az idézet alkalmazása megegyezik az ún. Rastchristus vagyis Christus in der Rast ikonográfiái típusa alá írt szöveggel, amelyet a középkori látomásirodalom ihletett. Az aláírásnak, amelyből az elnevezés származik, fájdalmias és szemrehányó jellege van.

12 Természetesen a keresztjén alvó kisded Jézus alakja is hamarosan bekerült a kor meditativ irodalmába éppen az egész katolikus Európa által olvasott népkönyv útján, amelyet Martin Cochen kapucinus írt „Das Grosse Leben Christi' címmel.

13 Az 1677-ben megjelent művet néhány évtized múlva egy nagyszombati klarissza apáca magyarra is átdolgozta. Ebben föltaláljuk témánk irodalmi tükröződését: ,, . . . a kis Jesusnak nagy szomorúságára volt az is, hogy szüntelen szeme előtt viselte következendő kínnyát. . . az Angyalok eljöttek skövetkezendő kínnyait és keresztit el-hozták, azon kereszten le volt írva mit fog szenvedni, az órátul fogva egész haláláig ... a kis JESUS az ő kezecskéit ki-nyújtotta és örömmel meg-ölelvén ... az órátul fogva azon nehéz keresztet az édes JESUS vállaira vette, és csak Calvaria hegyén tette le. Jászolban k e reszten fekütt, és m inden éijel az V ó 11 á g y a, fel költében, és le fektében véle volt, valamit a/íóllott, vagy mívelt mindenkor szeme előtt volt."

1

'

1 A koponyán nyugvó kisgyermek — memento mori — eszméje érdekes és sajátos módon jut kifejezésre az első Selmecbányái evangélikus tót káplánnak Joannes