Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

MIKLÓS Pál: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum új szerzeménye

szok hátára tűzve láthatók, de tegez nem látható sehol). A kép jelenetezése tájba van helyezve: az alsó — és szélesebb — sáv voltaképp egy folyópart, ezen masíroz a csapat; a folyó túlpartján, a dombos tájban, a kép felső sávjában 8 lovas vadászt fedezhetünk fel továbbá 3 vadállatot. A folyó mindkét partján fenyőfák vannak (az európai perspektíva értelmében méretkülönbséggel érzékeltetve a távolságot); a kép közepetáján egy kis cölöphíd adja tudtunkra, hogy civilizált tájban vagyunk; a kép balkézre eső végén három cseréppel fedett háztetőt is láthatunk a dombok között. Az a benyomásunk, hogy a képen tél van — bár havat sehol sem láthatunk. (A fehérlő konturcsíkok a dombokon, amelyek a fekete-fehér reprodukción nagyon élesen tűnnek fel, véleményem szerint kizárólag a plasztikus modellálás célját szolgálják). A kérdés most már az, hogy miképp azonosítsuk etnikai tekintetben és időbeliségben a képen szereplő embereket. Az arcvonások nem jöhetnek segítségünkre, részint az ábrázolás sematikus elnagyoltsága miatt, részint azért, mert a képen a kolofon információja alapján feltételezhető emberek — vagyis mongolok, tibetlek vagy a Fan név alatt megbújható tangutok — között nincsenek alapvető antropológiai különbségek. A képen látható minden egyes személy hímnemű; egyik-másik kis szakállt és bajuszt visel, a többi nem hord ilyen férfidíszt. Hanem az öltözetek már inkább eligazítanak. A lovasoknak és a gyalogosoknak a csizmája egyaránt mongol (nemez) csizma. De a gyalogosok többnyire rövid zubbonyt és nadrágot viselnek —- valószínűleg ők az „alacsonyabb néposztály", vagyis a szolgafélék. Akad azonban a gyalogosok közt olyan is, aki hosszú, prémmel bélelt és övvel megerősített köntöst visel. Egyébként a rövid zubbonyok is övezettek. Csupán két olyan alak van a gyalogosok közt, aki a hosszú köntös fölött még egy rövid, fekete zubbonyt hord: ez jellegzetes kínai viselet. A zubbonyok, illetve a prémmel bélelt köntösök arra engednek következtetni, hogy viselőik közt lényeges szociális különbség van. Mindenkinek van sapkája. Két figura (nyeregben ülők és vörös köntöst viselők!) a magas, kúpos sapkát viselik (a mongol „bulgan malgai": cobolyprémföveg), az összes többi a közönséges — szőrmével bélelt — sapkát hordja (a mongol „minjin malgai": prémes sapka). Ezeket a sapkákat csak a khalkha mongolok használták, mások nem; ennek alapján a képen látható emberalakokat a mongolok khalkha törzséből valóknak gyaníthatjuk, vagyis Monológia és Északkelet-Kína (másképp Mandzsúria) lakóinak.

3 Még érdekesebb — és, feltehetőleg, az időbeli elhelyezés tekintetében perdöntő — a képen látható fegyveranyag. Csupán kétfajta fegyvert láthatunk a képen: íjakat nyílvesszőkkel, valamint hosszú puskákat. A nyílvesszők a vadászok hátára vannak tűzve, az íjakat balkézben hordozzák, egyet kivéve, amely, mint említettem, épp használatban van. A puskák mind vállon vannak, a kép alsó sávjában, részint a gyalogosoknál, részint a nyeregben ülőknél. Közismert tény, hogy Belső-Ázsia mongol népei egészen a 19. századig egymás mellett használták az íjat és a lőfegyvert/' A kérdés azonban itt az, hogy mikortól fogva. A képen ábrázolt lőfegyverek — olykor még funkciójukban is — inkább hosszú rudakra emlékeztetnek, néhányan ezekre függesztve a hátuk mögött cipelik a zsákmányt, pl. a fácánt. Tudhatjuk, hogy ilyen fajta puskák — azaz igen hosszú csövű, de rövid és alig ívelt aggyal ellátott kováspuskák — használatban voltak már a Ming dinasztia utolsó évszázadában: s minthogy a mandzsuk