Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)
MIKLÓS Pál: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum új szerzeménye
MIKLÓS PÁL A HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM ŰJ SZERZEMÉNYE 1982. szeptemberében Edmund de Unger úr, az iszlám művészeti gyűjteményéről világszerte ismert, Angliában élő műgyűjtő meglátogatta szülőhazáját, Magyarországot, és — mivel valahányszor hazalátogat, megajándékozza múzeumunkat valami értékes keleti műtárggyal — ezúttal is így tett, s egy igen érdekes kínai festményt adott múzeumunknak. „Tudjátok — mondta —, hogy én nem gyűjtöm a kínai tárgyakat... De remélem, ti méltányolni tudjátok ezt a tekercset. . ." Nos, nagyon is méltányoljuk. És ezúttal is, ismételten, köszönetet mondunk Edmund de linger úrnak nagylelkű gesztusaiért és különösen az ajándékért. A horizontális képtekercs (kínai nevét shou-juan) tussal és színekkel készült kép selymen (a kép mérete 32.5X255 cm, új montírozása 4,5 cm széles fehér brokátsáv), egy vonuló vadászmenetet ábrázol. A képtekercs jobb kézre eső végén van a bevezető-ajánló kolofon a képhez (a 32,5 X53 cm méretű papírlap a brokátra van montírozva), valószínűleg ez a legrégibb a kolofonok közül, kurzív írással készült. (ő3. kép). A képtekercs végén, a festménytől bal kézre — a kigöngyölés irányában — három magasztaló kolofont találunk, mind papírra írva és egymás után a tekercsre montírozva: az első (32,5X35,5 om) voltaképp egy költemény — tíz verssor, hét írásjegyes sorokban, kínai neve: qi-yanshi — kurzív írással lejegyezve (64. kép); a második és a harmadik egyetlen papírlapon foglal helyet (32,5X33 cm), az első kancelláriai stílusban, a másik kurzív írással van leírva (65. kép). A festménynek magának nincs sem szignója, sem pecsétje. A kolofonok szignáltak és pecséttel is el vannak látva. A bevezető-ajánló kolofon megjelöli a festmény témáját: „Tibeti mongolok vadászcsapata" (she-lie-wei you-zhe . .. Xi-zang meng-gu . . .); ezt a megjelölését ismétli meg a harmadik kolofon szövege is, más kifejezéssel (Fan-meng). A bevezető-ajánló kolofon tartalmaz dátumot és helymegjelölést is — valószínűleg a kolofonét magáét és nem a festményét, tehát a kép birtokosáról ad információt — a szöveg végén: Kang-xi császár uralkodásának 6. esztendejében (1667), a Yong-he Palotában (Yong-he-gong); aláírója egy bizonyos Yu Fang-ting. A második kolofon, ti. a költemény, aláírója egy bizonyos Tan Yuan-Jing (érdekes megjegyezni, hogy ez a Tan írásjegy kizárólag a Tan-tai kettős vezetéknévben használatos, sosem fordulhat elő klasszikus kínai vezetéknévben egyedül), éve Geng-yin (vagyis a hatvanéves ciklus egyik éve, ami lehet 1770 is,