Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SZILÁGYI András: Ignaz Wilhelm Dermer ötvösmüvei Magyarországon

eleji grafikai alkotásokon is feltűnik; elterjedése, széles körű népszerűsége viszont azzal a propagandisztikus tevékenységgel áll összefüggésben, amelyet elsősorban a jezsuiták fejtettek ki a korai barokk korban.

9 Ugyanez nem mondható viszont a bal oldali Szent József-figura ilyen értelmű ábrázolásáról; a 17. század második feléig ugyanis nem őt, hanem a Babenberg dinasztia tagját, a 15. században szentté avatott Lipót őrgrófot (1075—1136) tekintették Ausztria patrónusának. A fordulópont e téren az 1675 utáni években, Lipót császár kezdeményezésére következett be; Józsefet ettől az időtől kezdve tisztelik Ausztria, illetve a Német-Római Birodalom katolikus alattvalóinak védőszentjeként.

10 A kultuszának terjedéséről tanúskodó alkotásak jelentős része magában hordozza, olykor kifejezetten hangsúlyossá teszi József alakjának ilyen értelmezését; e művek, jellemző módon a Habsburg-ház tagjainak, illetve odaadó híveinek megrendelésére készülnek, túlnyomórészt a 18. század elején. Példaként a barokk emlékműszobrászat két jeles alkotására, a bécsi Josephs Sauléra (1728 és 1731 között) és a nagyszombati Szent József-emlékszoborra (1731), valamint a freiburgi székesegyház nagyméretű, Szent Józsefet ábrázoló ezüstszobrára utalunk (1710); ez utóbbi figura baljával kartus alakú pajzsot tart, ezen Ausztria címere és az akkor uralmon lévő Habsburgok — I. József császár és testvére (majd utóda), az akkor Spanyolországban uralkodó Károly — zománcképei láthatók.

11 Ami a győri monstrancia talpán megjelenő Habsburg Rudolf ábrázolását illeti, e téma jóval később, a 19. századi történeti festészet osztrák és német mesterei körében vált igazán népszerűvé.

12 A barokk korban a téma képi megjelenítésével viszonylag ritkán, irodalmi feldolgozásával 2. I. W. Dermer mesterjegye az 1733-ban készült kanna talpperemén viszont annál sűrűbben találkozunk. Ezek az irodalmi alkotások sajátos, s meglehetősen szűk műfaji keretek között maradnak. Habsburg Rudolf legendáját egyrészt a különböző, késő középkori eredetű történeti krónikák megannyi felújított — részben kibővített s némiképp átszínezett — 17-18. századi kiadása tartalmazza. A téma bővebb kifejtését és értelmezését viszont azok a nyílt vagy burkolt politikai célzattal írott művek nyújtják, amelyek — korábbi humanista előzmények nyomán — az eszményi uralkodó ideálképét rajzolják meg. Ezekben az uralkodói erény tükör műfaji kategóriával jellemezhető alkotásokban Rudolf legendája sűrűn visszatérő motívum lesz; alakja a katolikus vallást védelmező, uralkodásra termett karizmatikus személyiség archetípusává, legendás tette a kegyességnek (Pietas), mint uralkodói erénynek hatásos példázatává válik. A motívum ilyen értelmezésben főként a 17—18. századi jezsuita szerzőknél tűnik fel, akik többnyire a Habsburg uralkodóknak ajánlják — olykor az ő megrendelésükre írják effajta munkáikat.

13 Rudolf alakja a barokk korban olykor önálló iro-