Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SÁRMÁNY Ilona: A deszkabútor-stílus Bécsben és Budapesten a századfordulón

bútortervezés összefonódásának példája volt. Spiegel Frigyes építész, aki az első két szecessziós ornamentikával díszített lakó­házat tervezte Budapesten 1898-ban, kez­dettől fogva széles látókörű, elkötelezett híve volt a nemzetközi szecessziónak. A Magyar Iparművészetben publikált cikkei fontos szerepet játszottak a stílus megis­mertetésében. Viszonylag korán, 1899-ben jelentkezett art nouveau vonalvezetésű bú­toregyüttesekkel; munkái erős francia ha­tást, azonkívül Van de Velde, sőt Pánkok hatását mutatják. Egyszerű, racionális bú­torformái — melyekből hiányzott minden magyarosnak nevezhető ornamentika — nem élveztek népszerűséget a kortárs kri­tika körében. Munkássága még feldolgozat­lan. Cégének, a „Modern lakás"-nak a mű­helyében készült néhány enteriőrjét Fittler Kamill ismertette igen elismerően, de hiba­ként rótta fel, hogy munkáin uralkodnak ,,. . . a csupán lineáris vonalak, melyeket nem enyhít semmi enyhe, graciózus haj­lású, görbe, kissé szárazzá, merevvé teszik a bútorzatot. .." (54. kép). „Mert félek tőle — írja Fittler Kamill — (különösen a mint az új angol bútorok­nak deszkaszerű összeépítését, túlozott pu­ritanizmusát látom),hogy modern művésze­tünk majd úgy megmerevedik, mint annak idejében az angol gótika." 30 Spiegel Frigyes figyelemreméltó tehetsége ellenére sem vált nagy tekintélyű, vezető építész egyé­niséggé. Talán éppen mert munkái később sem igazodtak a magyaros stílustenden­ciákhoz, egyre ritkábban szerepelt a Ma­gyar Iparművészet hasábjain. Viszonylag kevés publikált műve nem lett olyan át­ütő, ízlésformáló művészi siker, hogy pél­dájára fokozódott volna az építészek-ipar­művészek szerves együttműködése. Magyarországon kb. 1905/6-ig az épí­tészet, az iparművészet és a festészet külön utakon igyekezett a saját szféráján be­lül a modern törekvéseket meghonosítani. Az összefogás első lépéseit 1903/4-ben tet­ték meg néhányan Gödöllőn, amikor a mű­vészotthonokat kezdték maguknak tervez­ni és e gesztus mögött az utópikus élet­filozófiák szecessziós elképzelései munkál­tak. Szűkebb témánkra, a bútortervezésre visszatérve, az első népies deszka stílusban tervezett egységes enteriőrt Wigand Ede tervezte, Nagy Sándorral közösen, 1903­ban :u (55. kép). Wigand párhuzamosan több szecessziós stílusirányzat formanyelvén tervezett bútort, a német Riemerschmied és Olbrich (56. kép) hatása, sőt enyhén bé­csiesnek nevezhető inspiráció is kimutat­ható munkáin. Terveinek gazdag változa­tosságán belül a legfontosabb irányza­tot mégis deszka stílusban fogant bútorai képviselték. Ö volt az angol Arts and Crafts irányzat egyik képviselője; 1900­ban maga is járt Angliában. Magyar kollé­gái közül ő valósította meg leghívebben a szerkezet és anyagszerűség elveit, és az ő bútorai kiállták a kényelmes használható­ság próbáját is. Először 1901 karácsonyán állított ki két teljes szobaberendezést egy kékre pá­colt jávorfából készült, véretekkel díszített ebédlőt (57. kép) és egy szürkére pácolt já­vorfa hálót. A leírás még az osztrák és az angol ízléshez kapcsolja e munkákat. „Nyu­godtabbak, okosabbak, egyszerűbbek mint a bécsi bútorok ; kedvesebbek, graciózusab­bak, mint az angolok. Még az ebédlő erős kék színe is a modern magyar művészet speciális felfogásának jeléül tekinthető, hi­szen a képzőművészeti társulat téli tárla­tán, a fiatal magyar művészek legjobbjai­nál szintén e törekvéssel, ugyancsak a szí­neknek e majdnem nyers erejével találko­zunk." 32 Meiler Simon ismertette igen értően Wigand két enteriőrjét. Legértékesebb tu­lajdonságuknak a „szerkezeti tisztaságot"­ot tartotta. Igen jellemző a korra, hogy ő is

Next

/
Thumbnails
Contents