Imre Jakabffy (szerk.): Ars Decorativa 2. (Budapest, 1974)

S. CSEREY, Éva: Erörterung über einige Ofenkacheln des späten Mittelalters

ANMERKUNGEN 1 Divald K.: Besztercebányai kályhák. MKÉ 2. (1908) 120—123. — Ders.: A besztercebányai múzeum. MKÉ 3. (1909) 116., Abb. 7. — Ders.: Régi magyar fazekasmunkák. In: A magyar keramika története (Red.: Siiklóssy L„) Bp., 1917. 18—22. Abb. 5—11. — Csányi K.: Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Bp., 1926. 16—16. Abb. 2 IM Archiv Nr. 1894/56, 63, 69, 90. ri Bei der Überprüfung wurden sie als nicht vorhanden gestrichen. 4 Divald K.: A Besztercebányai Múzeum kalauza. Besztercebánya, 1909. 25. 5 Divald erwähnt noch ein Bruchstück eines Engels mit einem Weihrauchgefäss (Siehe Tabelle), welcher auf der Photographie gut auszunehmen ist. Divald: A Besztercebányai Múzeum. . . 218., Abb. 7. <; Divald: Régi magyar... 20. 7 Hampel J.: A Múzeumi Régiségtár gyarapodása 1894. április—májusban. Arch. Ért. U. F. 14. (1894) 268—269. Er beschreibt den Wappen haltenden Pagen als Engel und diese irrtümliche Feststellung wird in den späteren Jahren öfters in dieser Form veröffentlicht. s Das Inventarbuch des Nationalmuseums 1894/58. V. 15.: Unter dieser Serienzahl werden die Kacheln mit der Ordnungszahl 1—6 ausgeführt. Auffindungsort: Neusohl, Kanalisierung. Ankauf von Emil Cedic im Werte von 90.— Gulden. 9 Parádi N.: Későközépkori kályhacsempe negatívok. Folia Arch. 9. (1957) 180. 10 Divald: Besztercebányai kályhák... 120— 123. 11 Divald: Régi magyar ... 20. 12 Divald: Besztercebányai kályhák . . . 120— 123. 13 IM Archiv Nr. 1909/263, 268; 1911'264. 14 IM Kassenbuch 1909—1912. p. 0047. Titel 2. Am 12. Januar: 900.— Krone „A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének Ebner Jenőtől vásárolt kályhacsempékért". 15 Temesváry F.: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XV. században. Folia Arch. 13. (1961) 175—176. 44