Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 14. Budapest, 1975)

IV. Dolichokran - meso- leptoprosop, alacsonytermetű, gracilis kifinomult koponya-relieffel rendelkező mediterran csoport (24 %). A szerző megfigyelései szerint a vizsgált csontvázleletek taxonómiai öszszetételéből a brachykran elemek teljesen hiányoznak. A mongoloid nagyrassz elemei a női csoportban gyakrabban fordulnak elő. Az összehasonlító analízisnél alapul vette a szerző a Magyarország dunántúli részén és a Csehszlovákiában feltárt jómegtartású és részletesen publikált relatíve nagyszámú következő népvándorláskori temetők embertani anyagát: Jutás, Öskü (BARTUCZ 1931), Várpalota (MALÁN, 1952), Szebény (TÓTH 1961), Csákberény (TÓTH 1962), Hegykő (TÓTH 1964), Előszállás-Bajcsihegy (WENGER 1966, 1967), Kékesd (WENGER 1968), Környe (TÓTH 1971), Toponár (WENGER 1974), Nové-Zámky (HANAKOVÁ , STLOUKAL 1965). Az összehasonlító analízisnél - szem előtt tartva, hogy az elsődleges taxonómiai jellegek az arcvázon koncentrálódnak - a főbb morfológiai jellegek: koponyászélesség-bizygomatikus szélesség, felsőarcmagasság - bizygomatikus szélesség, felsőarcmagasság - szemüreg jelző, orrjelző - szemüregjelző korrelációs topográfiáját alkalmazta úgy a férfi (Fig. 1-4), mint a női (Fig. 5-8) szériákra. A szerző megállapítja, hogy az egyes morfológiai jellegek összehasonlító értékelése szerint a fészerlakpusztai férfi leletek többnyire a csákberényi, toponári, kékesdi és Nové-Zámky, a női szériák leginkább a Nové-Zámky és ezt követően a toponári, csákberényi és ösküi leletekkel tükröznek topográfiai közelséget.