Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 12. Budapest, 1973)

csolatban voltak a Káspi- és Arai-mellékre lokalizálható szakamasszagéta konföderációval. E vonatkozásban szükséges emliteni Hérodotosz közlését a szauromaták és masszagéták együttéléséről, rokonságáról (DIAKONOV 1956). Ezen ókori történeti közlést viszont az elmúlt két évtized azon ősrégészeti kutatásai igazolják, amelyeket az emiitett areál területén végeztek (SZMIRNOV 1964). Az embertani, evolúciós-morfológiai, populációgenetikai, valamint orientalisztikai, finnugrisztikai, iranisztikai, őstörténeti, ősrégészeti kutatások főbb eredményeinek együttes elemzése, összehasonlítása által lehetséges annak feltételezése, hogy a paleometallicum finális szakaszának idején ősugor csoportok vagy azok szubtribális, kislétszámú egységei infiltrálódtak (esetleg ismétlődően) az Észak-Káspi mellékén élő szauromaták közé az Urál-hegység sztyeppéi vagy erdős-sztyeppei környezetéből (l. ábra). Külön emlitendő, hogy a honfoglaló magyarság szériája nemcsak a Káma-Bjelája övezetéből származó, hanem a későszarmata és hunkori törzsek csontvázleleteitől is távoli helyet foglal el (TÓTH 1970). A fentebbiekben vázolt széleskörű megfigyelések alapján körvonalazható az ősmagyarok embertani formálódásának két legkorábbi periódusa: A félezer évet magába foglaló preszauromata (i. e. XII-VII. század) és a szintén kb. félezer évig tartott szauromata-középszarmata (i. e. VI-I. század) időszak. Ezen együttesen egy-évezred folyamán történhettek azok a bonyolult összetételű változások, folyamatok, amelyek a honfoglaló magyarság főbb embertani sajátosságainak kialakulását eredményezték. (Előadva a Természettudományi Múzeum Jubileumi Konferenciáján 1970. március 23-án.) References DEBETS, G. P.: Antropologitsheskiye issledovaniya v Kamtshatskoy oblastl. - Trudü Inst. Etnogr. AN SSSR, 17, 1951.