Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-01-01 / 1. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. január Saáry Éva KOMMENTÁR NÉLKÜL KINT... Népszámlálás. Svájc lakossága az utóbbi 10 év­ben (a bevándoroltakkal!) kb. 2 millióval növe­kedett. Rohamos ütemben folyik az elszíneződés és ezzel arányos mértékben a közbiztonság rom­lása... * Nagy a vita a minaretek építéséről (talán szavazás is lesz az ügyben). Én magam mellette lennék, de csak a kölcsönösség alapján: ahány keresztény templom Szaud Arábiában, annyi minaret nálunk. * A ticinói katolikus püspök a minap el szándé­kozott látogatni az egyik lugánói általános isko­lába. Kérte az igazgatót, hogy erre az alkalomra gyűjtse össze a keresztény tanulókat. Csak akkor döbbentek rá, hogy a gyerekek 80 százaléka már muzulmán. * Lehet-e fátyolos nőről igazolvány képet csinálni?? - Az újjlenyomatos dokumentumok bevezetése ta­lán megoldja a kérdést. * A lugánói imám, akihez a muzulmán gyerekek Korán-oktatásra járnak, minden alkalommal figyelmezteti őket, hogy ne barátkozzanak svájci társaikkal, mert azok “hitetlenek”. * A postai szolgálat csődje! Régen az ötszavas üd­vözlőlapokra kevés bélyeget kellett ragasztani,és külön tarifa volt a nyomtatványokra, könyvekre (“eszmék szabad áramlása”!). Ma már mindez megszűnt. Távirat nem létezik (van mindenkinek számítógépe??), a csomagküldés megfizethetet­len, s a hivatalok egyre inkább bazár-jelleget öl­tenek. Mindent lehet ott venni, lassan már bugyit is... A levelek továbbítása azonban olyan lassúvá és bizonytalanná vált, hogy okosabb áttérni postaga­lambok tenyésztésére... ÉS BENT... Svájcban, ha keresek egy könyvet, bemegyek akármelyik boltba. Kinyitják a számítógépet, s egy pillanat alatt előugranak az összes adatok ( név, cím, kiadó, megjelenés helye, ideje), s ha nem található az üzletben, azonnal megrendelik - még a szomszédos országokból is. Két-három nap alatt az asztalomon van. Magyarországon, ezzel szemben, csak hüm- mögnek. “Sosem hallottak róla” (Esetleg az idei könyvnapon megjelentekről sem!) A megrendelést is vonakodva veszik föl, hiszen tudják, hogy az ügy hónapokig tartó keresgélést jelent. A boltok csak “befutott írók” műveit propa­gálják. * Hazánkban nem tehetség, tudás, hanem lakóhely szerint rangsorolják az írókat. Legkülönbek a fő­városban élők, aztán jönnek a vidékiek, az el­szakított területekről érkezők és végül (nagy szü­net) - a nyugati magyarok, akikről (egy-két ritka kivételtől eltekintve) csak fenntartással szabad nyilatkozni. * A nyugati magyar író megítélése attól függ, hogy mennyi “bűntudat” van benne, s milyen mérték­ben szenved a “honvágytól”. * Szép interjú Agócs Sándorral, a lakiteleki Anto­lógia kiadó igazgatójával a Magyar Fórumban. Érdekes, hogy a többi lapok (még a Magyar Nemzet sem!) tartják érdemesnek a vele való beszélgetést. Miért? * Három kategória létezik: zsidó, cigány és - szél­sőjobboldali. Aki nem tartozik az első kettőbe, azt automati­kusan a harmadikba sorolják, teljesen függetlenül attól, hogy milyen párt híve (fordított előjelű rasszizmus?). „ Találjunk egymásra a szétszórtságban, és fogjunk össze, mert nem csak őrei, de testvérei is vagyunk egymásnak. ” Mindszenty József bíboros

Next

/
Thumbnails
Contents