Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-04-01 / 4. szám
2010. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Mindszenty bíboros Húsvétja (Folytatás az 1. oldalról) magára vegye a magyar történelem egyik legnehezebb hercegprímási szolgálatát, amit akkor XII. Piusz pápa rábízott: az istenellenes hatalom túlerejével szemben megvédeni a magyar egyház szabadságát. Eközben szervezte az éhező főváros megsegítését, a lesoványodott gyermekek átmeneti vidéki befogadását és fölerősítését, a kitelepítettek, a bebörtönözöttek és a hadifoglyok érdekvédelmét, családtagjaik gyámolítását. Máig nem dolgozta fel a történetírás, hogy milyen komoly szerepe volt a magyar és világegyháznak a hazai újjáépítésben, és nem csak az anyagiak, de a szellemiek-lelkiek terén is. A krisztusi sors 1948-49-ben teljesült be a hitvalló magyar főpap életében. Az engesztelés az újabb, immár harmadik be- börtönöztetés évei alatt, majd 1956 néhány szabad pillanata után a követségi félrabságban folytatódott. 1971-ben VI. Pál pápa kérésére szeretett hazáját elhagyni kényszerült és lelkipásztori szolgálatát a számkivetett magyarság körében folytatta. Utolsó lelkipásztori körútja alkalmával ezt az életprogramot adja a hitvalló magyar főpap: „A mi szívünk megremeghet a nehéztől, a lehetetlennek látszótói, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást! Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban." Összecseng e szavakkal az idei, Magyarországért engesztelő május 2-ai esztergomi Mind- szenty-zarándoklat mottója: „Nem tekintem magamat egyébnek, mint népem szolgálattevőjének." Kovács Gergely (Új Ember) „ Találjunk egymásra a szétszórtságban, és fogjunk össze, mert nem csak őrei, de testvérei is vagyunk egymásnak. ” Mindszenty József bíboros Böjté Csaba atya levele Tavaszi nagytakarítás Választásra készülünk ott kint a nagyvilágban, de lelkünk mélyén ki az úr? Vajon ott bent, nem kellene-e elkezdődjön egy nagyon komoly kampány? Vajon a bennünket belülről irányító hatalmakat, erőket nem kellene alázattal, bölcs nyugalommal felülvizsgálni? Nézzük meg, hogy egyáltalán van kormánya, saját magam számára elfogadott elvekkel az életemnek? Vagy csak simán sodródok, játékszere vagyok a kinti világ pillanatnyi benyomásainak, kusza ösztöneinek? Szerintem sem a politikai, sem a gazdasági reform nem fogja megoldani sem népünk, sem az emberiség, még kevésbé a magam gondjait, egy komoly belső lelki reform nélkül. Az ember önmagát, belülről kellene megreformálja! Választásra készülve jó lenne elgondolkozni, hogy ott belül, lelkünk mélyén ki van a kormányon, milyen pártok, hatalmak....? A dölyfös, mindenkit leócsárló, letaposó, hatalom utáni vágyam? Az anyag elvű hírvágy? A kapitalizmus fogyasztás ösztöne? Vagy az alkohol, a különféle élvezeti cikkek iránti olthatatlan szomjam? Mi vezet, lényem hajójában ki van kormányon? Bennem, ott legbelül a döntéseket ki hozza meg? Az ember hajlamos másokkal szemben nagyon kritikus lenni, és ez jól is van, de ebből a szigorúságból nem ártana, ha egy rész önmagunk felé fordulna. Az általunk befogadott közel kétezer gyermek közül egy sem került hozzánk csak azéit, mert a románok, cigányok, magyarok szétverték volna a családjaikat. Minden alkalommal a családot szétverő erő belülről jött: figyelmetlenség, naivság, alkohol, lustaság, bűnös kilengés és folytathatnám a sort. Sajnos a családjainkat szétverő döntések ott bent, a lélek mélyén születtek... Persze jól esik hárítani, a felelősséget mások nyakába varrni, az iskola, a TV, stb. Tudom, hogy jó lenne a fáradságos belső kemény munkát kiszervezni, másokra bízni, egy vasárnap délelőtti szavazással mindent megoldani. Ne csapjuk be magunkat: soha nem volt ennél nagyobb szabadság a Kárpátmedencében, de talán soha nem volt ilyen kevés befelé fordulás, ilyen kevés önuralmuk az embereknek,
