Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
1 í 28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. március A mosoly országa Anekdoták Egy alkalommal, Jókai egy kávéházból távozva kalapját a megszokott helyről vette fel. Az utcára érve vette észre, hogy a kalapot valaki elcserélte és amit feltett, az nem az övé. Visszatekintve észlelte, hogy valaki mosolyogva közelít hozzá az ő kalapjával a kezében és így szólt:--Elnézést, Jókai úr, a kalapokat elcseréltük. Úgy látszik, a fejméretünk körülbelül azonos. - Erre Jókai így válaszolt:-Hát körül lehet, de belül nem. * minden nemzetnek megvan a maga egyéni humora. O mondta egyszer:- Itt van például egy klasszikus francia vicc: A kis párizsi Maurie-t, azaz Mórickát megkérdi a tanítója, hogy egy liter tejben hány deci van? Móricka így felel: ’Hat deci tej és négy deci víz’. Franciaországban ez egy jó vicc, nálunk pedig egy jó tej. * Nóti Károly, a legjobb kabarétréfák írója abban a pillanatban találkozott a népszerű színész, kövér Szenessel, amikor az egy hízott libával a hóna alatt készült beszállni egy taxiba. Az író megkérdezte:- Hová megy, Ernő?-Libavacsorára.-Kik lesznek jelen?- Én és a liba. Jókainé, Laborfalvy Róza, a kiváló színésznő remek háziasszony is volt, aki nagyon szerette a jó étvágyú vendégeket. Egy alkalommal náluk vacsorázott Báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház intendánsa és jó adagokat fogyasztott minden egyes fogásból. — Látod, Móric, mondta félj ének Laborfalvi - az ilyen vendégeket kedvelem. - Mondja, báró úr, mikor enne nálunk ismét egy jó vacsorát? — Ha parancsolja, akár most, azonnal... * Móricz Zsigmondéknál a fiatal új szolgáló csodálkozva látta, hogy gazdája napokon át ott ül az íróasztala mellett és ír. Nagyon kiváncsi lett és egy alkalommal meg is kérdezte: — Mondja, nagyságos úr, mit tetszik itt írni, órákon át? — Regényt írok, fiam - felelte Móricz — Regényt? — Azt-Na hát, szerintem az egy fölösleges munka. — Felesleges? - Miért? — Azért, mert két-három pengőért annyi regényt kaphat a nagyságos úr a boltban, amennyit csak akar. * Nagy Endre, a jeles író és szellemes konferáló mondta a legjobb példát arra, hogy miért nem lehet, vagy alig lehet egy magyar viccet más nyelvre lefordítani. Szerinte ez azért van, mert Magyar kislány esete a szlovák tanítóval... A tanító bemutatkozik az első osztályos gyerekeknek és megmagyarázza nekik, hogy ő szlovák. Kéri az osztályt, hogy emelje fel a kezét, aki szintén szlovák. A gyerekek nem értik a kérdést, de kedvezni akarnak a tanítónak, mindegyik nyújtja a karját, kivéve egy kislány. A tanító megkérdezi a gyereket, hogy ő miért nem csatlakozik a többiekhez. —Mert én nem vagyok szlovák. —Én magyar vagyok - mondja büszkén. A tanító zavarban van, kipirosodik az arca és kérdőre fogja a gyereket, hogy miért válj a magát magyarnak.-Apám, anyám magyar, tehát én is magyar vagyok - válaszolja. A tanító még mérgesebb és kérdezi: —Ha apád senkiházi lenne, anyád senkiházi lenne, akkor te is senkiházi lennél? —Nem. akkor én is szlovák lennék. * Csúcsforgalomban a buszra nehezen fémek fel az utasok. —Menjenek már beljebb, annyi hely van ott, hogy sakkozni lehetne! —Jöjjön csak jóember! Úgyis hiányzik egy sötét paraszt.
