Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG EGY FURCSA PÁR POLITIKAI PORNOGRÁFIA AZ ANTALLI ÖRÖKSÉG ÁRNYÉKÁBAN Ibolya asszony az utolsó násztáncát lejti. Bokros Lajost, a megszorítások mesterét kérte fel egy koalíciós „csámpásra.” Bokros úr ideiglenesen otthagyva EU-s székét, igent mondva a felkérésre, együtt ropja így a báli szezon és a választások hajnalán a vitustáncot Dávid Ibolyával, pártnélküli pártelnök asszonnyal. A talpalávalót a Magyar Szocialista Párt (népnélküli) kisegyüttese húzza, míg a rövidebbet egy egész ország. Az, az ország, mely oly sokat változott az elmúlt években, amikor még némi jóindulattal a mosoly országának is nevezhették. Ma pedig, „hála” ezeknek a csavargóknak, kész röhej. Illetve lassan már csak kínjukban nevetnek az emberek, például akkor, amikor meglátják Ibolya asszony és (utolsó) Lajos egybekelését, vagy inkább „összebútorozását.” (A koszorús lányok Kuncze Gábor és Magyar Bálint) Tíz éve, ha valaki azt mondja, hogy ez a két ember csak kokettál egymással, már az is elég lett volna ahhoz, hogy kihívják az illetőhöz az ügyeletes orvost. Ma pedig úgy tűnik, hogy Bokros Lajos lett az Antalli örökség letéteményese. Erre mondják, hogy szerencsétlen ország az, ahol a tudathasadást az állami politika rangjára emelték. Bővérű fehémép ez az Ibolya, már ami a pártpolitikát illeti. Nem elég neki (utolsó) Lajos, még másokkal is kacérkodik. Kitartóan válogat a „hulljon a férgesei” közül. Már pedig „férgese” bőven akad a szabad madárijesztők (SZDSZ) között, akik valami félreértés folytán liberálisoknak vallják magukat. Ez az „asztaltársaság” bárkit bevesz maga közé, aki két tanúval tudja bizonyítani, hogy kellő képen cionista, fdoszemita, magyar és keresztény gyűlölő. Az külön jó pontnak számít, ha a koma „progresszívan” támogatja a cigánybü- nözést, melyet a szabadmadarak egyfajta büntetésnek szánnak a magyarságnak. Az eredmény nem maradt el. Egy nemzet utálja őket! Ma nagyobb szeretet övezi a Hl NI vírust, mint az SZDSZ-t. Az is igaz, hogy a vírus sokkal lassabban szedi áldozatát. Mi után a párt népszerűsége már alul múlta az 50-es évek ÁVO-jának népszerűségét, Retkes Attila, újonnan „felkent” pártvezér, húsz év gazemberségéért nyilvánosan 2010, március megkövette a magyar népet. Ekkor a liberálisok népszerűsége duplájára emelkedett. Dávid Ibolya hű fegyverhordozója Herédi „úr,” valami olyat mondott, hogy az új képződmény lefed bizonyos zöld színeket is, amiben lehet valami igazság. Ugyanis ahol a Retkes és a Bokros kéz a kézben elfér, az már kész zöld párt. Josef Strauss szavai jutnak az eszembe, aki a zöldeket úgy definiálta, hogy hasonlítanak a paradicsomra, mely ma még zöld, de holnapra vörös lesz. Változatlanul tartja magát az a szóbeszéd, hogy Dávid Ibolyát valamivel folyamatosan zsarolják MSZP-s berkekből. Ebből kifolyólag, a szegfűsök gondoskodnak a táncpartnerről, hiszen gondoskodó pártnak vallják magukat. A régi (lakitelki) „öregek,” csak politikai prostitúciót emlegetnek. Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy Dávid Ibolya és Herédi Károly mentelmi jogának felfüggesztését kérte az ügyészség, melyet a szocialisták megtagadtak, noha köztörvényes bűncselekmény gyanúja áll fenn. Elnök asszony, megpróbál előre menekülni, olyan formában, hogy ha ismét országgyűlési képviselőként bejut a „Tisztelt Házba,” elbújhat a mentelmi joga mögé. Persze csak akkor, ha a nemzeti erők nem érik el a kétharmados többséget. Egyenlőre, viszont úgy tűnik, hogy az ötszázalékos küszöböt még Bokros Lajossal és az atomjaira hulló SZDSZ-el sem fogja átlépni. Akkor pedig az MSZP, már csak a tust húzhatja, és felhangzik a régi melódia, mely így szól: „Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége.” Soós Géza Evek és értékek A „hiánygazdaság” a Kádár-Aczél rendszerre kimondott sommás ítélet volt egykoron. A hiány azonban azóta sem szűnt meg, de Magyarország sokkal szegényebb lett. Hiányzik például a nemzeti vagyon, amit gyakorlatilag elloptak. Húsz év alatt 90 ezer millió dollár külföldi tőke jött be az országba, és 200 ezer millió dollár nyereséget vittek ki az országból. Az országnak hiányzik a befektetők meg nem szolgált és kivitt profitja is. Mindenkinek sokminden hiányzik, amit jogtalanul elvettek tőle, vagy oda sem adták neki, holott az övé. Most a kampányok, az „évértékelők” időszaka van. A politikusok „évértékelő” szavai (hamis
