Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG A mosoly országa Anekdoták Gőzön Gyula, a Nemzeti Színház nagy művésze, ugyancsak szerette az itókát és ezért olykor-olykor kimaradozott. Egy ilyen alkalommal, éjszaka lábújjhegyen lopakodott volna ágyába, de felesége, Berky Lili felébredt és megkérdezte: —Te vagy az, Gyula?-Miért? Dörmögte Gyula. - Hát ki mást vártál? * Thomas Moore, angol költő - Byron barátja - egy banketten összetalálkozott egy széllel bélelt ’gentleman’-nel. Ez az úr feltűnést keltőén átkiabált az asztal túlsó oldalán ülő költőnek: - Mondja, Mr. Moore, igaz az, hogy az ön atyja szatócs volt? Igaz - felelte a költő.-Hát akkor ön miért nem szatócs? - szellemes- kedett a gentleman. Pardon - nézett rá Moore - igaz hogy az ön atyja úriember volt? —De mennyire igaz! - Húzta ki magát a másik. —No, akkor ön miért nem úriember? * Heltai Jenőhöz beállított egy serdülő költő és egy Békéscsabán nyomtatott verseskötetet adott át a mesternek azzal a kéréssel, hogy olvassa át a kötetet és írjon hozzá ajánló sorokat. Heltai átfutotta a kötetet és ígyszólt: —Kedves barátom, bár ajánló sorokra nem vállalkozom, meg kell mondanom, hogy könyvét olvasva olyan dologra jöttem rá, amit eddig nem is tudtam. —És mi az az új dolog, amire könyvemből rájött? - csillant fel a fiatalember szeme. —Arra, hogy Békéscsabán nyomda is van. * Egy alkalommal Jászai Mari vidéken vendégszerepeit. Partnere egy csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küszködött vele és próbálta tanítani, magyarázgatott neki, de eredménytelenül. Este, az előadáson is sikerült elrontania Jászai legszebb jelenetét. —Mondja kérem - fakadt ki a művésznő - miért is lett maga színész? —Mert ellenállhatatlan vágyat éreztem a világot jelentő deszkák iránt. 2010. február Mire Jászai királynői fennséggel válaszolt: —Akkor miért nem lett asztalos?... * Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Sztálin legjobb tanítványától, Rákositól. Egy alkalommal, egy ünnepi fogadáson a ’bölcs vezér’ rosszallóan említette Kodálynak: -Mostanában sok rosszat hallok magáról, mester... —Én is Magáról, Rákosi!... * A nagy mesemondó, Jókai Mór, csak az írásaiban nevezte magát Mórnak, egyébként mindig kiírta teljes keresztnevét: Móricot. Sőt, határozottan haragudott azért, ha valaki csak Mórnak szólította. Egyszer Tóth Lőrinctől kapott egy levelet ezzel a megszólítással: —Kedves Barátom, Mór! Másnap Jókai így válaszolt neki: —Kedves Barátom, Lőr! Két pszichiáter beszélget: Kolléga úr, a praxisában mi volt a legbonyolultabb eset?-Egyszer volt egy páciensem, aki nagyon kórosan viselkedett. Álomvilágban élt. Fejébe vette, hogy van egy gazdag nagybátyja, aki Bziliába élt, aki meghalt és minden vagyonát ráhagyta. Egész nap csak otthon ült, nem járt dolgozni, nem nézett tévét, egyáltalán semmit sem csinált, csak az ügyvéd levelére várt. Nyolc éven át kezeltem, nagyon lassan gyógyult, állandóan arról beszélt, hogy bármelyik nap megérkezhet a levél, amiben az örökségről írnak. Gondolja el kolléga úr, nyolc hosszú éven át beszélgettem vele, győzködtem, hogy az egészet csak kitalálta. Már majdnem sikerült meggyógyítanom... amikor megjött az a rohadt levél. * —Az idén voltam először a feleségem nélkül nyaralni. —És hoztál haza valamit? —Igen. Rossz lelkiismeretet. * Két kisfiú beszélget:-Az én apukám nagyon becsületes ember, kár, hogy nem ismered! —Én nem ismerem? Hisz tavaly még az én apukám volt.
