Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
2010. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 választók véleményét kikérni. A képviselöa parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. [...] Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvéből következik, hogy megbízatásának időtartama alatt sem az egyes képviselővel, sem a képviselők testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthető a választók előtti felelősség." A Magyar Köztársaságban az országgyűlési képviselők politikai felelőségre vonása 4 évente, az országgyűlési választások során valósul meg. Kérem tájékoztatásom megértő tudomásulvételét. Üdvözlettel: Sonnevend Pál dr. főosztályvezető Nos, csak kapkodom a levegőt! Én úgy tanultam, anno, hogy ez a képviselő meghatározása: A település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit! De a Magyar törvények szerint ez nem így van! Csak a nevükben képviselők, de semmi közük a választóikhoz! Tisztelt Barátaim, addig nem kell semmilyen változást sem elvárni az ország vezetőségtől, amíg ilyen szabályokkal vannak körül bástyázva! Mindenkinek üdvözlet: László Ágnes (E-mail-en kaptuk a cikket. Rövidített változat) Új vérszerződésre van szüségünk, magyarok “Az egymás szeretetének törvényét, a mennybéli angyal titkát nem páncélos német lovagoktól, görög és tálján papoktól tanultuk volt, hanem még Úr városából hoztuk azt magunkkal. De idegen tanok korbácsa alatt megfeledkeztünk róla a századok során, míg végül is ide jutottunk, hogy többre becsüljük az idegent, mint saját vérünket." Wass Albert György Horváth László Az Isten-széke Isten, amikor Erdély földjét megteremtette, Pihenőszéket készített magának felette, Aláhívta a földjéhez tartozó népet, S oltár-zsámolyul rendelé neki a széket, Melyet ha lentről nézel felfelé menet, Láthatod, hogy Erdély fölött ez tartja az eget, És e földhöz hozzátartozik Csaba népe, Kinek oltára és menedéke: az Isten széke. Melynek magasából dúlnak-dűlnek olykor viharszelek. Vagy a békesség áldó fénysugara onnan alápereg, Mert a vadon lehet fészke is a zúgó zivatarnak, De lehet ágya is a békének, melyben a csend hallgat. így áll büszkén az Isten-széke oltár-szikla, Alja az erdélyi földbe, csúcsa az égbe magasítva. S a nemzetségéről tudni vélik: ahol az Isten székel, Ott a föld népe nem lehet más csak székely! S ahol ráteríti az ég a földre szivárványos, esö- fátyolát, Ott a hegyről a völgybe források, patakok hancuroznak át, Melyek közül némely mar, morcos, haragos, zavaros, Némely patyolatfehérre tisztít, megmos, ő a Maros! S lennebb. ahol a hadutat az ég odaföntről megrendelte, S idelent ahol azt a csillagösvény megkeresztezte, Odaállott a székely a teremtő Istenének elébe, Hűséget fogadott neki, s szállást kért a Marosvölgyébe, Melyet a legnemesebb joggal meg is kapott, Fejedelem földjén híres nagyvásárt tarthatott, így a nemzetségről s a folyóról vált nevessé a hely, így született isteni keresztségben: Székely-Marosvásárhely! Erdély magyar föld, harcoljunk érte!
