Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
Tisztelt Szerkesztőség! A Heti Válasz karácsonyi számának címlapjáról hőn szeretett köztársasági elnökünk, Sólyom László tekintett rám a minap, amikor a sarki újságos stand kínálatát vettem szemügyre. Őexcellenciája abból az akalomból került címlapra, hogy interjút adott a hetilapnak. Noha érdekelt volna, mit mondott, odáig nem süllyedtem, hogy pénzt adjak ezért a sajtótermékért, de kár is lett volna, mert a másnapi Népszabadságban már korán reggel olvashattam idézeteket az államfői nyilatkozatból. Bár ne olvastam volna! Az ország - pártatlanságáról és elfogulatlanságáról híres - első embere nem tagadván meg önmagát, ismét olyan leplezetlenül egyoldalú nyíltsággal mondott véleményt a politikai helyzetről és a közeljövő tennivalóiról, hogy az embernek felmegy tőle a vérnyomása. Sólyom, akinek a nemzet egységét kellene jelképeznie és pártokon felül állva csak teljes tárgyilagossággal szabadna nyilatkoznia, ország-világ előtt újra feltárta (megerősítette) közismert elkötelezettségét, és megint törlesztett abból az adósságból, amivel a jobboldalnak élete végéig tartozik szégyenteljes államfővé választásáérL Nos, Sólyom megint tanújelét adta annak, hogy nemcsak élni, de visszaélni is tud alkotmányos hatalmával és az alkotmányba foglalt tilalom ellenére képes befolyásolni a hazai belpolitikai helyzet alakulását. Mindezt az alkotmánybíróság volt elnökeként teszi, annyira nyíltan, hogy az már nemcsak az alkormányt, de a jóízlést is sérti, és már a jólne- veltség hiányára vall. Sólyom ismét bebizonyította, hogy nemcsak modora, de stílusa sincs, nem tud viselkedni, rossz fellépése és suta félszegsége még egy vidéki polgárrmesterhez sem méltó, nemhogy egy államfőhöz. Jobban illene hozzá, ha nem kellene reprezentálnia, és kedvenc időtöltésével, a környezetvédelemmel és az utazgatásokkal foglalkozhat na, amit a „népi-demokratikus” Kelet-Németor- szágban töltött évei alatt kedvelt meg, ahol az időt „nagy ellenállóként” jogi tudásának elmélyítésére is felhasználhatta. Sólyom december 17-én adott interjújában arról beszél, hogy a jövőre esedékes parlamenti választásokat „a lehető legkorábbi időpontra írja ki, így Sólyom december 17-én adott interjújában arról beszél, hogy a jövőre esedékes parlamenti választásokat „a lehető legkorábbi időpontra írja ki, így az első fordulóra április 11-én, a másodikra 25-én kerülhet sor.” Óriási! Sólyom László nem is titkolja, hogy repes az örömtől, miszerint már áprilisban hivatalba léphet - idézem őt - „egy szilárd, feljövő, a változás ígéretét hozó új kormány” az Orbán-ka- binet Aztán - megint csak fittyet hányva a számára kötelező pártatlanságra - mond néhány keresetlen szót arról a kormányról, amelynek hónapjai (hacsak valami csoda nem történik) már meg vannak számlálva. Sólyom nem mulasztja el az alkalmat, hogy még bele ne rúgjon ebbe a bukásra álló kormányba, amely (szerinte) hazugsággal nyert választást (szó szerint idézve: „Hazugsággal választást nyerni - ez nem a mi rendszerünk”). De arról már megfeledkezik az Elnök Űr, hogy az ő megválasztása olyan megalázó és hazug körülmények között zajlott le, amelyek után egy magára valamit is adó politikus veszi a kalapját, és köszöni, nem kér az ilyen „győzelemből” Mert az sem a „mi rendszerünk” volt Idézhetnék még az interjúból jónéhány Sólyomra jellemző részletet, de minek? Inkább szóljunk a Népszabadságban e beszámoló mellett közölt képről, melyen az Elnök Or a nyáron kormányfővé választott Bajnai Gordon látogatását fogadja és kezet fog vele. A fotó mindennél többet árul el Sólyom stílusáról és érzelmeiről: míg Bajnai, ahogy illik, udvariasan feléje fordulva mosolyog, ő mosolytalan faarccal bámul a lencsébe, mintha a vendége ott se lenne. Az egész úgy történt, hogy leüzent Bajnainak, hogy menjen fel a páholyába, kezet fogni vele. Eszembe jut egy régebbi fénykép, amelyen Sólyom Orbán Viktorral parolázik, túláradó szívélyességgel rázva a pártvezér kezét, miközben baljával a hátát veregeti. Hivatali helyiségében Sólyom László nem magánember, hanem a nemzet egységét kifejező államférfi, aki nem mutathatja ki a pártszimpátiáját. Elemi szabály, hogj a látszatra is ügyelni kell. De Orbánnak köszönheti a hivatalát... Az interjú végén arra a kérdésre, hogy vállalna-e még egy elnöki ciklust, Sólyom azt válaszolja (idézem az újságcikket): ha valakit felkérnek egy ilyen fontos tisztség betöltésére, erkölcsi kötelessége nagyon komolyan mérlegelni. De ahhoz előbb kémi kell. Addig tudatosan kizárja a gondolataiból a hogyan tovább kérdést. Máskülönben „elveszíti a függetlenségét” Megdöbbentő! Sólyom László a függetlenségét félti, holott azt már réges-rég elveszítette. Nagyjából akkor, amikor a jobboldal manőverezése révén az elnöki székbe került Azóta Orbán Viktorék lekötele zettje, akik ezt kihasználják és ki is fogják használni. Mivel Sólyom mandátuma Orbán várható regnálásának idején jár le, mérget vehetünk rá, hogy az Elnök Úr felkérést fog kapni a miniszterelnöktől és mérlegelés nélkül vállalni fogja az újrázást. A siker pedig nem lehet kétséges, mert a biztos jobboldali többség úgy emelheti pajzsra, hogy még trükköznie sem kell, min* kellett az első elnökválasztáskor. Még rágonuolmi is rossz, mi lesz itt, ha egy ilyen tandem keiül majd a hatalomra. Szegény Magyarország, szegény demokrácia! A rendszerváltáskor 26 évi emigráció után települtem haza Amerikából, mert reméltem, hogy egy tisztességes demokratikus országban élhetem le hátralévő éveimet. De egy Sólyom-Orbán rezsim alatt erre semmi garanciát nem látok így hát komolyan gondolkozom azon, hogy visszatelepülök az USA- ba, ahol nem hallom naponta ennek a kettősnek a megnyilatkozásait, következésképp nem kell minden nap attól félnem, hogy gutaütést kapok Stilling György előfizető (Eger)
