Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-01-01 / 1. szám
2010. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 MAGYÁR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM A tér duhaja 1928: déli harangszó Kő András Rádióműsor az 1928-as esztendő karácsonyán. December 24-én olvashatjuk benne: „12.00: Déli harangszó az egyetemi templomból, időjárás-jelentés, hírek.” Ez volt az az év, amikor először hangzott el a rádió déli adásában a harangszó. Egy monori tanárember, Borzsák József agyában fo- gamzott meg a gondolat. Gyermekkorában a vasúti állomás szomszédságában lakott, és az állomás jelzőharangja után igazította az órát az egész család. Ez a jelzőharang délben is megszólalt, s édesapja gyakran kérdezte délben a gyerekektől. „Szignált már?” Amikor a rádió délben bemondta a pontos időt, eszébe jutott, hogy mennyivel szebb volna, ha a harang szólalna meg a rádióban. Levelet írt egykori iskolatársának, a rádió első igazgatójának, Szőts Ernőnek, akinek megtetszett az ötlet. Egyébként is nagy lendületet adott a Magyar Rádió fejlődésének az 1928-as esztendő. Megépült a nagyadó és az új stúdió. A rádió-előfizetők száma decemberre 168 ezerre nőtt. A Magyar Rádióújság ünnepi számának (december 23-29.) hírei között az áll, hogy egy Dub- rovics nevű, Párizsban élő orosz emigráns titkos rádióállomást állított fel, amelyen tőzsdei híreket továbbított. A párizsi törvényszék ötezer frank pénzbüntetésre és egyévi börtönre ítélte. Szerepel az is a hírek között, hogy rádióval szerelik fel az angol kórházakat, és a Telefunken cég ötven darab háromlámpás rádiókészüléket osztott szét a háborúban szemük világát vesztett hadirokkantak között. Karácsonyi ajándékként a budakeszi gyermekszanatórium is kap egy Arcelotte-3 típusú háromlámpás vevőkészüléket. A nyár-, divat- és szépségkirálynő után Amerika megválasztotta a rádió királynőjét is - olvashatjuk. Az érdekes cím elnyerésének feltétele az volt, hogy ki tudja legfeljebb száz szóban a legtökéletesebb és legtalálóbb leírását adni a következő témának: „Mit jelent nekem a rádió?” Emellett a pályázónak bizonyítania kellett saját készülékével legalább tíz rövidhullámú adóállomás helyes vételét. A feladatokat legjobban Lite Korbe kisasz- szony oldotta meg, s így a bizottság neki ítélte oda a New York rádiókirálynője címet. Lite Korbe kisasszonytól függetlenül a magyar írók jó része is vallott a rádióról. Az idén 125 éve született Babits Mihály ezt írta: „...A hang, a hang, a drága, egyetlen hang! Színe, hajlása, modulációi, a legcsekélyebb árnyalatokig! Semmi földi kincs nem lehet sok érte...” Herczeg Ferenc: „A rádió kigondolója különb ajándékot adott az emberiségnek, mint Kolumbusz.” Kosztolányi Dezső: „Van egy barátom, aki Madridból vesz német nyelvleckéket, és Gleinitzből hallgat magyar cigánymuzsikát. Én őt a tér értelmi duhajának, fajtalan, züllött kéjencének tartom.” Móricz Zsigmond: „Mikor először ültem le a mikrofon (így, hosz- szú ó-val - K. A.) elé, mély meghatottság fogott el. A legnagyobb csodát éreztem. A megszüntetett távolságokat rokon lelkek között. Az a lehetőség nyűgözött le: íme, minden magyarhoz szólok.” Szép Ernő: „Leküzdhetetlen tiszteletet érzek, mikor a láthatatlan rádióhallgatóság felé fordulok. Tiszteletet, ijedelmet, csudálatot. Egy világ futkos átal a fejemen... Csuda, hogy el nem pityeredtem még soha a stúdióban, felolvasás közben.” Egy rádióamatőr naplójából: „Tegnap egymás után fogtam Londont, Berlint, Rómát, Oslót. A gépem, valahányszor forgattam egyet, mindig fütyült.” Milyen bölcs masina! Milyen emberfeletti filozófia! Fütyül az egész világra. * Mi a magyar? MN - Ezen 1778-ik esztendőre legelsőbben ilyen nyilvánvaló jelét írhatom a mindenható Istennek, hogy ez az világban telhetetlen Rhédei Mihályné, Bánffi Boldizsárnak Kemény (Krisztinától) való leánya, Terézia, aki leánykorában is szörnyű nagy fantaszta volt, reávette ezt az istenfélő jámbor urát gr. Rhédei Mihályt, hogy Kolozsvárt építsenek egy nagy Báál házat, hogy oda bizonyos fizetésért éjszakánként gyűljenek egybe a latrok és kurvák.
